Új élet, régi gondokkal. Ez egy olyasvalaminek a jelmondata, amiről nem gondolná senki, hogy törődni kellene minden kisebb-nagyobb változtatáskor az életben.
A siker nem mindig hoz eredményt. A siker néha a megtett út. Elindulunk, de legszívesebben megfordulnánk, haladunk, de leginkább figyelmen kívül hagynánk az egészet.
Hogy mit tehetünk a környezetünkért? Ha már egyszer a magunk hasznára hajtjuk, mi vagyunk azok akik élvezik azokat a javakat, amelyeket egyedül aligha hozhattunk volna létre,...
Annyi idő telt, telik el, hogy nem is emlékszem már rá, hogy hogy is volt ez tegnap. Körforgás. egy szóban a lényeg. Ezért kell igazodni dolgokhoz. A körforgás ismétlődés, az ismétlődés pedig valahol azért a bizonyosság.
A legfontosabb, hogy mindig találj mértéket, mert amikor nem találsz, beszélhet az is. Legyél mértékletes, de semmiképp ne legyél balga, vagy ne legyen soha a lustaság a motivációd.
Mikor a véleményed, már neked is annyira kerek, hogy nem tudsz, és nem is akarsz mit mondani, főleg azért mert nincs is mit.
Nehéz kigondolni azt, hogy mit miért is teszünk, mert minden rutin. Ennek egyenes következménye, hogy alibi kell a pihenésre, a mélázásra.
Ez jellemzi az életben szereplő legkirívóbb anomáliákat. Mások és "kis" szerencsével egy bizonyos idő eltelte után lassan a saját szemünkben mi is belátjuk, bűnös dolog különbözni...
Ha volna annyi szerencse, amiből mindenkinek adhatnék, kaphatna belőle a fán unatkozó madár, a résen még épp beslisszanó egér, a fát letakaró ponyva, de még a tűz is, ami meleget áraszt.
