Az emlékek közé, mint isten templomába, babonákkal tele lép be a szerelem.
Paul Verlaine
Hír Életmód Világ Kultúra Technológia Történelem Tudomány WEB IT Szoftver Letöltés Játék Fotó Videó
Számtalanszor gondolkoztam azon, hogy vajon mit, miből és mennyit kéne adagolnom, hogy elérjem az aranymetszésre valót.
Rendkívül kellemetlen, mikor az ember önmagával veszekszik. Leáll saját magával és csak mondja önmagáról önmagának azt, ami csak az eszébe jut.
Az önkifejezéshez elég két darab bot is, de jól jön az is, ha miénk a világ összes aranya hozzá. A tehetség nem párolog, nem múlik, és nem is illan el.
Ahová a kezünk ér, oda el is nyúlik. Ez a feltételezés bizonyos esetekben megállja a helyét, máskor viszont teljesen értelmetlen.
Semmi nem mozog. Vagy nincs kedve mozogni, vagy csak egy egész hetet várt rá, hogy meg ne mozdulhasson.
Olyasmi lehet ez az érzés, mint mikor a csendes, de igen szemkápráztató nyár után a szél zúgni kezd az ablak előtt.
Az önkifejezéshez elég két darab bot is, de jól jön az is, ha miénk a világ összes aranya hozzá. A tehetség nem párolog, nem múlik, és nem is illan el.
Ahová a kezünk ér, oda el is nyúlik. Ez a feltételezés bizonyos esetekben megállja a helyét, máskor viszont teljesen értelmetlen.
Semmi nem mozog. Vagy nincs kedve mozogni, vagy csak egy egész hetet várt rá, hogy meg ne mozdulhasson.
Olyasmi lehet ez az érzés, mint mikor a csendes, de igen szemkápráztató nyár után a szél zúgni kezd az ablak előtt.
Nehéz kigondolni azt, hogy mit miért is teszünk, mert minden rutin. Ennek egyenes következménye, hogy alibi kell a pihenésre, a mélázásra.
Ez jellemzi az életben szereplő legkirívóbb anomáliákat. Mások és "kis" szerencsével egy bizonyos idő eltelte után lassan a saját szemünkben mi is belátjuk, bűnös dolog különbözni...
Ha volna annyi szerencse, amiből mindenkinek adhatnék, kaphatna belőle a fán unatkozó madár, a résen még épp beslisszanó egér, a fát letakaró ponyva, de még a tűz is, ami meleget áraszt.
