A függőség az a függés, mikor az a további cselekedeteinkben bennünket érdemben befolyásol

Az élet minősége nem csak egy harmadlagos opció a túlélésre játszó világ belső működésében. Az élet minősége alapvetően dönti el a későbbi lehetőségeket. Hogy a legmegfelelőbbek egyáltalán felmerülhessenek.

Az aki a másik életminőségét tevőlegesen negatívan befolyásolni igyekszik, nem csak egy ártatlan tréfát követ el, hanem egyenesen rontja annak életesélyeit. Az ilyen ízetlen tréfának a veleje ez. A lehető leggyorsabban eltüntetni a másikat szem elől, mert annak a dolgára, az életének az útjára márpedig a kezdeményező nem kíváncsi.
Olykor előfordul, hogy egy ilyen viselkedés a maga formájában elhatalmasodik, és a másikat a saját belső sodrából kihozva befolyásolni kezdi akár a hétköznapi, mindennapos cselekedeteiben.

Egy kerülendő formátum alakul ki, amely a saját kéretlen voltát hirdetni igyekszik a szenvedő életében mindenhol. Ez a fajta kapcsolat, kapcsolódás a kezdeményezőt is befolyása alá vonja, igyekszik védekezésbe hajlítani a támadó felet.
Túl könnyű volna ez a harc?! Tényleg annak ígérkezik?
Mielőtt belefolyna a bennünket körülvevő világ is ebbe, a legjobb befogadható és mindenki számára elfogadható tanács, hogy a hiúság, habár egy igencsak hatásos és akár másokat is befolyásolni képes ábránd, nem fogja meg alattunk a létrát, miközben mi azon mód esünk vele pofára, miként annak a tetejére felhuppantunk.

A tisztelet nem létkérdés. Akkor válik azzá, ha azt a harc indokaként jelöltük meg. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a hit, miszerint ebből jó eredmény fog származni, bármikor is jelentkezne, téves.
Kielégítő talán. Kompromisszumos megoldás elképzelhetően.
Viszont az a fajta mindenmentes egymás mellett élő, létező állapot egyszerre nem, csak vagy az egyik, vagy a másik álláspontja szerinti módon fog bekövetkezni.
A mások és másik hibája. A mutogatós, dudával az oldalán baktató eb, aki másodmagával nem tér be egy kocsmába, mert a kettős látása elorrozza előle a saját szerencséjét.
Mindez pedig van pont azért, mert a harmincadik ismétlődése ennek a művészkéz faragta "erényes alkotásnak" olyan mód befolyásoló tényező, mint a csaholó, de nem harapós kutya indoka a folyton-folyvást abba se hagyott ugatásra.

Az életet élni, a történeteket mesélni kell tudni. A függésünket, és legalább annyira a függőségeinket a legjobb, ha magunknak tudjuk be. Ismerjük be, nem pedig másokat traktálunk vele, mert ez egy tévhit.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: