A gyanú árnyéka alatt

Az a sejtés támadhat azokban, akik nem bíznak a szerencséjükben, direkt módon szeretnének kapcsolatokat kialakítani, hogy nehezebb dolguk akadhat, mint azt elsőre várnák.

Ez nem csak nekik probléma. Mert nem idomulsz teljesen vagy a megfelelő módon. Netán ebben benne van, hogy ártalmas a hozzállásod és az ebből fakadó viselkedésed a társadalom többi tagja számára. Viszont legyen inkább csak benne az, hogy a kapcsolat, ami megéri ezt az áldozatot, nem megy tönkre a rögtönzéstől. Ez a hangsúlyosságából fakadt. Szépen felépíteni egy ilyet nem jelenti azt, hogy fokozatosan adagoljuk beléje az értéket. Vannak, akik fizetnek már az őszinteségért. A társadalom szélén nem ők vannak, mert az olyan volna, mintha az egy direktíva szerint működne, pedig ez a jelző csak irányt ad, ráadásul a láthatatlanságát tükrözi, így pedig hozzáadott értéket, megbecsülést, tiszteletteljességet nem hordozhat. Tény, hogy feljebbjutni ebben erővel lehetséges, viszont csakis brutális, nyers típusával emelhető fel mellé a kultúrális sokszínűség, ami annak ellenére, hogy egyetemes, mégsem az ember lényét tükrözi, tehát mivel nem baráti, alá lehet kerülni, bele lehet fulladni, az erőből fakadó
vakságába, ami egyébként egy önmagát megsemmisítő, beszűkülő természettel áldott létezési forma. A kegyesség, tisztes magatartás éltetheti, de ő képtelen az érésre, tehát egy igencsak erőforrásigényes megoldásra van, lehet szükség, hogy hitelesen megértesse magát istenével és emberével, tehát a tisztes tisztviselőivel bizonyos helyzetekben. Kapcsolatokban következetes dolog, hogy ilyesmire semmi szükség. Jöhetnek még kellemetlen és velőt rázó kifejezések. Ennek helyén a csend nem hord értéket. Nem lehet minden irányba mozogni? Ez esetben ez egy terhelt és felettébb szükségtelen kapcsolat, esetleg rossz irányba tart, így később fog majd összeomlani, bedőlni, tönkremenni. Ki az aki kivárja ennek a végét? Nem az, aki mindezt rögtön tudta már az elején, mégis valamiért bizakodóan is elfogadta a feltételeket. Ha azt gondoljuk, hogy mégsem sikerül ebből kijutni annak idejében, akkor a vállalt vakságunk miatt szenvedni kezdtünk. Érdem, ha ezt a másik fél észleli, és nem akar többet a lojalitásnál, vagy nem vár el többet egyéb hasonlatos magatartásnál.
Csalódás, de lehet pozitív kicsengése még. Közben is, nem csak utólag, sokkal később. A
pozitív hozzáállás eredmény, nem pedig kegy. Munka eredménye. Ráadásul ösztönösen nem csak sajátunk, másoké is, azoké is, akik ebben a magába boruló rendben ezt közreműködően lehetővé tették. Jól működött minden, de nem jártunk sikerrel. Az eredményünk ennyi, ezzel együtt egy újabb bármilyen tapasztalattal gazdagodhattunk. Ezt a hozzáállásunk tette lehetővé, még az elején. Lehet még elképesztő az egész és a saját hasznára is váló a haszontalan. Netán tényszerűen sokkoló, a csendjének hangzásával beszédes bármiféle félelem nélkül.
Összegezve, mindannyian emberek ugyanazon pontba, a boldogulásunk felé tartunk. Mondjuk úgy, hogy közösen ebben egyeztünk meg valamikor a kezdet kezdetén még az első aktus előtt közvetlen férfi és nő között. A kérdés, hogy képesek vagyunk-e kivéreztetni a szó jó értelmében az elvárásunkat.
Semmilyen kapcsolatot nem teremtettünk ugyan, de ez, ennyi ennek lehet még a pozitív hozadéka. Egy sokatmondó tekintet, vagy egyszerűen egy jó érzéssel telített sejtelem, ami megmarad, időtálló lesz, bármi is történjen majd a későbbiek során.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: