A rejtély

Minden nap egy új kezdet, és minden kezdet nehéz. Nyugtával dícsérd a napot, szokták mondani.

Aki megérte már, hogy saját élete van, autója, lakása, netán már háza, annak gratulálok. Gratulálok, mert felnőtt. Az élet csupa rejtély, de ne felejtsük el, hogy ha nincs aki visszanézzen ránk, akkor sem vagyunk egyedül. Az élet csupa rejtély, de mégsem ez az értelme. Miben érdemes tehát hinni? A tehetségben, a jó dolgokban, karrierben? A nagybetűs élet mondhatni ennyi volna. Mögötte lakozik az, aki vagyunk, tehát mi magunk, és a lélek. Nem kell mély értelmet keresni ebben, így lett az ember is kitalálva, ahogyan minden élőnek, nekünk is kellenek a vágyak, a célok. Elég nagyvonalú, de le lehet zárni azzal ezt a kijelentést, hogy bort, búzát, békességet...
Ebben minden benne van, vagy talán mégse?!
Tehát, az élet csupa kihívás, tradíció, hagyomány, szeretet, kötődés, siker. A rejtély maga ebben lakozik, nem ezek mellett való. Ha ezek nincsenek, egyetlen egy sem, bolondok vagyunk csupán, mert azt gondoljuk, hogy az amit látunk, nem délibáb, hanem boldogulásunk javára utalt jutalom.
A mi jutalmunk, senki másé, akinek esetleg megmutathatnánk, senkié, akivel megoszthatnánk.

Hiába mutatom, ha te nem látod, nem fogod elhinni, megtarthatom magamnak az egészet. Akarattal nekikezdeni ennek olyan, mint tehéncsordát hajtani a sivatagban. Értelmetlen. Erőt próbáló akadályok, bárkit megszégyenítő siker, ez mind csak ábránd. Ábrándozás, ha nem tesszük, tehetjük. Átélhető, mégis az a furcsa hanglejtés, ami a felháborodástól a kishitűségen át minden rosszat magába foglal, jelenti az egész azonnali, alku nélküli végét, bárhol jártunk, bármit láttunk.

Siker az, hogy már idáig jutottunk, siker, hogy nem adtuk fel, de a vége előtt elbukni olyan, mintha előröl kellene mindent kezdeni a születésig visszamenőleg. Itt mindenki elmondhat egy imát, kitalálhat egy mondatot, amire emlékezhet az új kezdet hajnalán... Az a pirkadat lehet egy átkozott hétköznap reggel, de lehet egy a tegnap rémálmából teljesen összetörve éledő új kezdet.

Tanultunk belőle?! Ismerjük a leckét, vissza tudjuk-e mondani? Egész nap torkom szakadtából üvölthetek, akkor sem ez lesz majd a tanulság, hanem az ott, amit ezzel elnyomtam. Elnyomtam de újból előjön, percre pontosan, vagy az órát nem figyelve szintén. Görnyedt háttal mindenki akkora terhet cipel, amekkorát még elbír...

Ezek azok a súlyok azok, melyeket között nem válogathatunk, kaptuk őket az élettel együtt és kész. Hogy ki-ki mennyire képes ügyesnek, életrevalónak lenni ezzel, nem teljesítmény kérdése. Ezeket a dolgokat sem utolérni, sem megelőzni nem kell, s nem is lehet. Ez nem tartalmazhat opcionális előnyöket, erről itt nincs értelme beszélni. Az emberi mivoltunk, annak mibenléte van pellengérre állítva ekkor, s ha elég okosak, kitartóak és előrelátóak vagyunk ezzel, mindez akár még a hasznunkra is válhat majd valamikor.

Kedvesség, titoktartás, megbízhatóság, talán az segíthet.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: