A szegénységről

Szegénynek lenni nem rossz dolog. Olyan sok mindene nincs meg az embernek, mégis annyi mindene van.

Vannak józan vágyai. Észérvei, hogy mit mivel helyettesítsen. Gondolatai keletkeznek arról, hogy miképp lehet, vagy nem lehet és miért a dolgokat megváltoztatni, vagy egyáltalán változtatni rajtuk.
Van akinek annyi mindene van, mégsem ér el célokat. Akik pedig célt érnek folyton, a végére nem marad semmijük. Nem marad az se, amire számíthattak volna. Ez a szegénység nem az anyagi, nem is sajnálatos viszont, hogy felkészítve érezhetjük magunkat szinte bármire. Azon az áron, hogy kevesebb kenyér és több idő jut szorongásra, egy helyben toporgásra?
Érdektelenség az nem egyenlő lehetetlenség? Ebben kinek van és lesz igaza?
Észérvekkel, felkészülten, úgymond "hengerelve", vagy gyakorlatiasan "pint" mérve lesz több a hozama a cselekvésnek?
Netán a kettő borzalma lesz aranymetszés.
Vannak olyanok, akik azt szeretik, hogy minden a rendelkezésükre áll, és vannak azok, akik elejtik azt is, amijük van. A korrekt meg a profi, igen, és az ember, a harmadik, aki annyit mér, ejt el, és felejt el, amennyit a röghöz kötés megkíván. A dolgok röghöz kötése, nem személyek gúzsba kötése, gúnyába bújtatása, abból való kiszedése megfelelő helyen-időben, a maga és csakis a maga nemében.
Nem veszélytelen játék ez. Mi magunk vagyunk az eszköz, az érdek, meg a csoport. Fel sem merül az a szó, hogy balgaság, hisz nincsen semmink szegényen.
Vissza-visszatérünk a gyökereinkhez, és ezt magyarázzuk el, nem pedig azt, hogy miként térünk vissza. Pont oda, szóval zajlik a háború, de rendesen. Fedezd fel a helyed, a célod és a sajátos szépséget benne, mondaná. Egyiket mértük, a másikkal meg akkorát taszajtunk, hogy az már magában jól van. Két ellentétes, egymással nem barátkozó hatás, méghozzá egyben. Ez benne a lényeg. Hoppá, sajnos vége lett.
De nem megszakadt, a körülményeket és a józanságunkat, a várakozásunkat tekintve ismerve már, hogy mit bírunk és mit nem el, ilyen a valódi szegénység is. Egy állapot, egy nehézség, egy másnak ismeretlen, de meghatározandó szempont.
Nagyobb az öröme, mint a bánata, amit magában hordoz. Többet mond el, mind ahány kérdést feltesz, a vicc az egészségére pedig az, hogy erőszak nélkül teszi mindezt, szóval valahol jutányosabb áron kaphatóak meg vele dolgok, mintha nem várnánk reá minek is, minden-mindegy úgyis alapon.
Borzalom a veszteség, de a veszteségben nem a borzalom a szörny. Az ellenség minden, de nem lehet ez.
Mit kérdezzünk, mondjak, tegyél még?! Épp eleget, mert az a bánat volt, nem pedig a meghasonulás helye-helyszíne.
Az elmúlásról senki nem feledkezik meg, szóval az egy igen-igen erős kontraszt hatás kétértelmű helyzetekben. Azt mondja, hogy mindig győzz? Vagy veled mondatja valahova, hogy győz.
Lehet, hogy furcsa képet vágtunk hozzá, és elvettük amije van, csak, hogy ne látszódjék, viszont azért cserébe nem ad se többet annál, mint amije van. Véges erőforrása, lelkülete, hite, semmi egyebe.
Lehet az, hogy idő előtt mentjük meg a bolygót? Nem talán, mert az paradoxon, viszont nem lehet hozzákezdeni elég korán. Bölcsességgel minél előbb, józansággal meg ideje korán. Úgy ahogy van, az egész magyarázható volna egy személy által, az olyasmi lenne, mintha véletlen félreértés történt volna sajnálatos módon kedvezményezett és koldusbotra nem jutott ember nélkül. Az egész ténye nélkül. Ez a maga nemében egyfajta emberközeli szegénység. Nem túl távol, de nem a lehető legközelebb hozzá, a valóságához, a tényéhez, a lényegéhez, a józan pint mért eredetéhez.
A valóság az, hogy az igazságért szívesebben szaladunk, mint a "csalóka" fanyalgó menedéket elfogadjuk idejében.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: