A szigort nem engedhetjük meg magunknak

Született ez a mondat. Magától íródott ki a monitorra. Nem papírt, hanem billentyűzetet használunk ma olyan sokan.

Olyan sokan vagyunk vele azzal az érzéssel, hogy elhajítanánk a papírról a nehezéket, mert túl nehéz lett, vizes a papír. Ez egy rejtett kapcsolat. Ki gondolná úgy az életét, hogy függő kapcsolatokban van a számára fontosnak mondott dolgokkal. Megharcolt állapotban van ez a függés.
Még egyszer, mikor nem sikerült annyira akkor azért kitenni magunkért. Letenni az asztalra azt, amit hoztunk. Ez keserűség. Bánatos és szégyenletes. Annak az iskolapéldája. Fogjuk ezt most fel valahogy, így azon mód, hogy nem keverünk állóvizet, mert mindig van haladás, miénkké lett az ítélet. Nem változunk át, meg sem értjük, nem értettük meg, viszont nyújtani meg semmit nem tudunk. Olyan egyszerű ez...
Elsiklani dolgok felett észrevétlen. Az előbb gondosan észrevételeztük, leltározgattuk őket egyesével. Már nem, mert már elfogyott a lendület. Megmásultak a dolgok. Nincsen a megfelelő alkalom. Az jó volna, ha megfeleltethető volna. Nem emberi, amennyire mi ebbe belekeveredtünk akaratlanul.

Bölcs a kő. Lázadozik, (lázadozik!) a természet. Úgy, ahogy az embernek természete is teszi. Járjunk a végére, aztán felejtsd el. Járj a végére, aztán felejtsd el! Felejtsd el... Ne feledd. Jó ómen, ha változni tud a vélemény. Ha az összességében véve meg tud változni. Nekünk rosszkor, másoknak meg jól. Az élet nem kétfilléres ajándék. Meg kell becsülni, élni tudni kell vele, ha már akartuk.
Kibúvó? Na az már nincs. Ha erre járnál, nézz be hozzám. Kő, papír, olló. Ja, az ennyi. Meg amennyit belőle meg lehet mutatni. Vizet a víznek, a tüzet is így. Ki gondolta volna, hogy mi most így szemben állunk egymással. Ez egy monológ jobbára... A dolgok elsimulnak majd maguktól.
Nem valami egészséges így ez, nem de?! Azt mondom majdnem röhej, hogy innen ebből nem lehet kilépni.
Még ezt, még azt majd meg és kész lett, nem megyünk innen sehova. Úgy valahogy a dolgok összeérnek, találkoznak egymással. Ezért volt szembenállás, ezért volt rossz helyütt kétkedés. Ez utóbbi mondatot vészesen sokféleképpen lehet megfogalmazni, hogy az már egy probléma. Gurul a bogyó, a focilabda, berúgják, mi meg nem lehetünk a kapuban. Mindent felemésztő, kétkedésbe pusztuló, a mardosásba fuldokló alanya vagyok, alanyod vagyok én. Ez már a haladás, mi meg nem veszünk részt benne, várunk csak tovább begyakorolva, gyakorlatiasan megint.

Nem bánt senki senkit!

Van ilyen... Mert. Igyunk sok folyadékot.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: