A tűzoltósisak készítésének technológiája

A szervezett tűzoltás kezdetei a régi Egyiptomba nyúlnak vissza, de az első városi tűzoltóbrigád csak 1824-ben jött létre. Tűzoltó sisakokat a réztől kezdve sokféle anyagból készítettek.

A bőr meglepően lángálló, megerősítve tekintélyes kalappá alakítható, amely megvéd a hő a veszélyes anyagok, és a váratlan ütések ellen. Az újabb modelleken már olyan kiegészítők is vannak, amik a szemet és a fület is védik.
   A gyártás négy, sablonnal kivágott bőrdarabbal kezdődik. Ezek összevarrásával alakul ki a sisak fejrésze. Kör alakú darabból készül a sisak karimája. A fejrész kialakításához a darabokat félbehajtják, a hajtást levarrják, majd egy speciális kalapáccsal lelapítják. A bőrbe egy sablon mentén bekarcolják a varrásvonalakat, majd a részeket egy erős varrógéppel egymáshoz erősítik. A sisak két felét összevarrják, és dupla varrással megerősítik. Az így kialakult nyolc borda a fejrészt merevvé és erőssé teszi.
A fejrészt egy műanyagból készült formára húzzák, és a bordákról levágják a bőrfelesleget. Ezután a fejrész szélét szorítócsipesszel megfogják, és egy hidraulikus emelő segítségével egy éjszakán át formára feszítve hagyják. A bordákat alkotó bőrszegélyeket ragasztóval bekenik, majd szoros görgök között áttolják őket, hogy erősen összeragadjanak.
A karimarészt többször benedvesítik, hogy rugalmasabb legyen, majd ezután belepréselik a tűzoltó társaság által 1846 óta használt díszítést. Ehhez a karimaszerkezetét előbb egy dróttal megerősítik, majd egy ideiglenes körgyűrűt raknak rá, ami egyenletesen fogja eloszlatni a préseléskor ránehezedő nyomást. A bőr szélét belül bezsírozzák, mielőtt a 10 tonnás mintanyomóprés ránehezedne. Ezután a fejrészt és a karimát egymáshoz varrják. A fejrész aljáról levágják a felesleges bőrt, és a karimát alkotó kör közepét kivágják. Most már kivehetik a műanyagformát.
   A bőr tömítése érdekében a sisakokat egy forró növényi gyantával telt kádba merítik, és 55 perc múlva kiemelik, majd 8 hétig szobahőmérsékleten száradni hagyják őket. A lassú száradás során a bőr majdnem olyan kemény lesz, mint a fa. A gépi szárítástól törékennyé válna. A sisak szerkezetét belülről egy műanyag fejrésszel erősítik meg, hogy az szorosan illeszkedjék – fakalapáccsal beleütögetik. Ennek belsejébe még egy műanyag fejrészt is tesznek, amelyet nejlon hevederek fognak össze, így válik ellenállóvá a lehulló tárgyakkal szemben. Acetilén-hegesztővel leégetik a kilógó szálakat, és meglágyítják a bőrt, hogy meg tudják hajlítani a karimát, majd később ki tudják egyengetni a bordákat.
A karima két oldalát esztétikai célból hajlítják fel, hátul azért hagyják hosszabbra, hogy a víz ne folyjon bele a tűzoltó nyakába. Ezután szintetikus tűzálló bélést raknak bele, és a külső felületét lecsiszolják, hogy előkészítsék a festéshez.
   Először tűzálló alapozó festéket, majd erre fekete félfényes latexréteget visznek fel. Az átlátszó lakkal bevont sisaknál a bőr természetes színe érvényesül. Ha felerősítjük a jellegzetes réz-sassal díszített előlapot, és a sisakra néhány fluoreszkáló címkét ragasztunk, kész is van a veszélyes munkához használt fejvédő.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: