A világ színes, de nem tarka

A világ színes, de nem tarka. Ezt vegyük észre. Gondoljunk csak bele, hogy hány lelkileg félig megnyomorodott felnőtt van ebben a társadalomban úgy, hogy nem is tudnak róla, mégis olyan nem hétköznapi terheket cipelnek, melyek sem jogilag sem erkölcsileg nem lennének elfogadhatók.

Továbbá ezeknek az embereknek számszerűsítve mennyi olyan problémája, hátránya származik a feldolgozatlan életeseményekből, melyek nélkül mára ha csak egy arasszal is, de lehet mégis tovább jutottak volna.

A traumák nem tűnnek el és nem is a semmiből keletkeznek, azoknak jól megfogható, behatárolható oka, helye és története van.
Hogy ki-ki, miként értékeli a gyermekkorát, az egyéni meglátás kérdése.
Szándékosan nem lelki abúzusról, vagyis másképpen molesztálásról, bántalmazásról beszélek. Sokunk fejében, ez egyet jelent egy olyan durva tettlegességig fajuló helyzettel, melynek világosan kezdete és következménye van. Holott a kép ennél sokkal árnyaltabb. Annyi bizonyos, hogy a történet kriminalisztikai szempontból, továbbmegyek a bíróság előtt csakis jól megfogható, valós eseményekkel támasztható alá, tehát azok máris kiesnek a sorból, akik hajlamosak azt gondolni, hogy akkor és ott ezt a helyzet így hozta, én is hibás résztvevője, a részese voltam az egésznek.
Fel lehet tenni a kérdést, hogy mégis hogyan álljunk hozzá az egészhez, ha mindennek jól magyarázható, netán a család sajátos és egyéni vérmérsékletéből, habitusából adódó eredete oka van, ezért is legyintünk és nagy ívben teszünk az egészre, mert a békesség mégiscsak fontosabb.
Ennél a mondatnál a társadalom százalékosan egész számmal kifejezhető hányada elhasal, kiesett a sorból.
   Nekik szinte sorszerű, hogy családi mítoszokkal és későbben a saját életükben egyéni érával veszik körbe magukat, nem is sejtve, pedzegetve azt, hogy a náluknál könnyedebben sikeres egyetlen előnye, hogy normális, segítő, haladó szellemű közegben nőtt fel, ahol a zavaró körülmények, problémák megoldására tett kísérletek nem fajultak atyai, anyai gondosság néven folyton folyvást valamiképp megtorlássá.

A sokadik után még látnánk ezeket?! Netán elfogadjuk, hogy a tűréshatár szélesebb annál, mint azt gondoltuk, ami egészséges ember lévén tényleg flexibilis, rugalmasabb a normáknál.
Egyéni sorsok és történetek. Tán az iskolánál kezdődik az egész szembesülési folyamat, hogy amit addig tanultunk annak a fele nyugodtan mehet a kukába és lázadó kamasz lévén tehetjük is zsebre az egészet. A felnőtt korban meg jön a hideg zuhany, hogy megint kompromittálva lettünk valami olyanban, amin más szemrebbenés nélkül átnéz, mert számára az már csak azért sem létezik.

A társadalom java sajnos nem azzal van elfoglalva, hogy a másikat éltesse, a gyengéket segítse, holott megtehetné, mert a mindennapos rohanás, a megélhetésért folytatott harc az összes ebbe fektethető energiát kiöli a lelkünkből.
Mégis ez korántsem tolerancia kérdése, kötelesség lenne erre odafigyelni, vagy legalább ezzel kezdeni a kérdezősködést.
   A legjobb az volna, hogy a jó közeg nem járulékosan, itt-ott, csak hébe-hóba jelenne meg, és akkor is egy kiváltságos szűk elit számára, akik elértek valamit, megdolgoztak a sikerért. Ez nem a siker hozadéka, mindez az alapvető emberi jogokból származik, a kötelességeink teljesíthetősége nyomán csakis pusztán erkölcsi alapokon. Természetesen a bizalom fontos tényező, mégis ha mi emberek a figyelmünk középpontját kissé módosított pályán megértőbb irányokba terelnénk, meglehet nekünk sem volna kellemetlen a másik látszólag értelmetlen kínlódása, szenvedése, bukdácsolása, mert megértenénk azt.

Megértőbb közegre, jobb életre és közérzetre vágyunk?! Ne a siker legyen ennek a mércéje, attól az egész csak rosszabb lesz, persze függetlenebbek lehetünk, gondolhatjuk, hogy majd ügyesen jobb helyzetbe hozhatjuk magunkat a pusztán anyagias szemlélettel, megoldódni viszont egy jobb autótól, egy szebb cipőtől, csinosabb ruhától még semmi nem fog, de ami biztos, hogy az egész kísérlet tiszavirág életű lesz csupán, amiért gürcölhetünk annyit akár öt perc alatt, amennyit más egész életében nem fog dolgozni az egész élete során.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: