Akár saját magunkkal is kereskedhetünk, sőt, akár még el is adhatjuk magunkat

Elképzelésem sincsen, hogy másnaposan devizával kereskedni, vagy hideg borogatást a fejünkre téve belezuhanni a minden mélységet megérő delíriumba jobb-e, mégis, ha mindezek után azt gondoljuk, hogy azért az estéért mindez megérte, hát legyen.

Legyen jobb egy elképzelt élet szürke homályba vésző alakokkal, mint meggondolni a holnapot is. Legyen jobb az az állapot, minthogy sem minden nap újra, jobbra, szebbre, állandóságra törekedjünk, legyen szebb mindez annál, amit az élet felkínál.
A szánk szélén egyik oldalt ívesebb mosollyal ezt máshogy sem tehetnénk, hisz a mindent lebontó mámor élvezete az, hogy szerény önvalónkban térképet rajzol a homlok fejközép tetejére.
Az életünk térképét, hisz megrogyva, megzuhanva nem fogja tudni megértetni velünk, hogy korcsként élünk, de nem annak születtünk. Ez a szó a sértő, a gunyoros vetületétől eltekintve rendkívüli mód jól szemlélteti az idült véges állapotot, amiben mindenek felett és ezért annak dacára se adni se elvenni nem képes az ember.
Hogy ez önvédelem-e, vagy a sors maga, most legyen is mindegy, mert mindenféleképpen egy példakép, egy útelágazást jelző KRESZ tábla azoknak, akik eltévednének.
Delírium alkohol, drog, hazugság nélkül, lehetséges?
Ha nem, mégis miért vonzó?!
Ha igen, miért kerül sokba?
Tény, hogy egyedül, magányosan nehézségbe ütközik felmentést kapni a saját súlyunk alól, így aki nehezen viseli a magányt, az ettől külön úton, ráadásként - az összes többi előzménnyel együtt - akár még többet is szenvedhet.
Be is lehet tagozódni valami önképző körbe, amit az élet rajzol körénk, így ezzel a sorskérdés mehet is a kukába, mert ott nem lesz használható a továbbiakban.
Ezekre az alapokra egy elgondolkodtató, akár horrorba hajló thriller forgatókönyvét is meg lehetne írni felmentés nélkül annak minden negatív vetületével, visszásságával együtt. Utána nem kéne azért sem szabadkozni, hogy vajon miért érzi úgy magát az ember állandóan, mintha az LSD és a kokain másnapján (ha van ilyen...) érezné magát folyton, mert azt ismeri, és csakis ezt képes egészséges önbizalommal elfogadni.

Az egészét tekintve az a kisujjból kirázva megy, hogy ez nem természetes, viszont van válaszképes alapja, és nem is annyira rejtve, mint azt elsőre gondolná bárki.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: