​Amikor két galaxis ütközik, akkor két világ találkozik egymással

Göcsörtös út vezet a rögök útján át, míg a tapasztalásunk gyümölcsét meglátjuk. Vagy mint az egér, aki a rögökben csak a tükörképét látja meg, és csupán a természetére van bízva, hogy miként fogja kezelni később, átélni mindezt.

Az életünk útja messzire vezet. Nagy-nagy távolságokra, amihez kell a józanság, mögé pedig a józan élet. Egy rendszer múlt el ezen, a fiatalságé, a gyerekkoré, mikor ezeket a távolságokat meg kellett, hogy ismerjük. Ezeken a bejárt utakon mozogva, hagyva a járatlanját gördítettük a saját szekerünket egyre tovább, hogy csak célba érjünk valamiképp és valahogyan.

Ezen pedig egy élet múlt el, olyan, amelyik sohasem kérte a magáét, akkor sem, ha már megszűnni látszott. Egy ilyen világban, ahol tanuljuk az életet, szépirodalmi szinten sajátítjuk el a rögcipelést, kell-e még tudni, hogy hová készültünk az elején, vagy igenis elég csak magunkba nézni?

Az önkéntelenül megmásított emlékek, az olyan gyakran igencsak a semmibe hajló ábrándjaink nem biztos, hogy tényleg azon mód makulátlanjai az eleddig folytatott élésünknek, mint azt elsőre gondolnánk. A mi közös életünk egy szobor, és mi vagyunk a közösségünk szobrászai. Tönkre lehet tenni, bele lehet rontani ebbe az alkotásba, de ha a szabadságát vesszük el a műnek, a közös életünk egy vasmadárrá lesz.
A helyzet kérdése, hogy ez kinek, vagy minek is a madara. A kapkodásé, a túlzott örömé, vagy egy beteg mentalitás szülötte. A legutolsó mozzanat úgyis a megbékélésé, és a jövő választásainak lehetőségéé lesz.

A marakodás tehát fölösleges, a mímelt marakodás viszont már pszichológia, amivel bele lehet rondítani akár az ártatlan kívülállók életébe is, és el lehet vele rontani az életük teljességét tevő fő művét. Megdermedni viszont nem kell, mert ugyancsak elférünk demokratikus módon mi marakodók, és ők a kívülállók szabadon egymás mellett.

Azt, hogy kik a saját életünk ártatlanjai, demokratikus mód, ugyancsak mi döntjük el. Ha ez veszteséggel jár, akkor jól megválasztottuk azokat.
Szabadság és az élet lehetőségei volt a fő gondolat és annak a vezérfonala. A fonálnak hossza van, mégsem szükségszerű belegabalyodni, ha esetleg a másiké, amit kapott, egy kicsivel hosszabb. A nagy nyomás és a türelem, de még a semmittevés is kilométerekkel szalaszthatja meg, amennyiben egyáltalán számításba vesszük ezt a zsineget!

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: