Amit te képzeltél

Leszel te attól hazafi, hogy, mások irányában mutatod meg magad meg, mint áldozatkész, emberismerő, az utolsó szavát is szépen elregélő, az utolsó honvédő háborúban is csakis zászlót és a hamvait védő szent úristen, aki vagy...

Leszel te attól ember a mások szemében, azokéban, akik etetnek téged, akik egyik napról a másikra elviselik a tébláboló jelenléted, és téged, mint jelenség, elfogadnak, mert a mindenféle, akár távoli országok és helyek normái szerint a viselkedésed egy veszekedő, ámde mégis saját földjét morzsolva védő szerencsétlen hazafié...

Honnan van mégis neked erőd ehhez. Honnan veszed a bátorságot, hogy mások nevében beszélj, hogy sorsot a sajátod helyett másoknak átadj, és erről pofátlanul beszélj?!
Mit képzelsz, az erő valami fán terem? Vagy kútból ered, mint nagy országod ezerfelé ágazó sehonnan és sohasem volt eredete?!
Nem szégyelled, szégyenled azt, aki vagy, mikor meg kell, hogy állj, és körbe kell, hogy nézz, hogy mégis ki, és kicsoda vagy? Kicsoda vagy te ebben a nyüvektől és éledező eszméktől teleköpködött világban?
Egy utolsó, a nyálát mégiscsak az utolsó szó jogán szörcsölő agyonszabályozott pszichopata vagy. Nem több!!!

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: