Az élet cél!

Mint a pocsolyába tavat látó, mint a feketeség, ami áthatolhatatlan. Úgy alakítjuk ki magunknak az élet terét, és legalább ennyire nem vesszük komolyan, mikor az ő igényeiről lenne szó.

Vagy máséról, esetleg alkalmasint mindenkiéről.
Elvettük, ami jár, viszont nem tiszteltük a forrását eléggé, így egy alkalmas pillanatban az eltűnt. Az élet egy körforgás, nem tehetjük meg hát ezért, hogy jellemző és jeles pillanatait táblára feszítjük, és annak élünk, annak éljük fel hátramaradó időnk szálait. Fontos a segítség, de előbb bent kell mindennek rendben lennie. Csak igen kevés dolog örök, és nagyon óvatosan fogalmazva, csak ennél kevesebb dolog őrzi meg "végig" eredeti állapot.
   Marad bennünk persze valami a múltból. Egy réteg tapasztalat, egy kis csipetnyi hangadó sikér. Süket füleink ezzel magyarázzák testünk mozdulatlanságát. Az idő megáll, miközben élünk. Az életünket pedig ekkor a molyok is kikezdik.

Annyira felmagasztosult és annyira átfordult minden. Ellenkező előjellel élni egy bálványozott rejtélyes hitnek. Kötelező szinte látni a lábnyomát, és érzékelni mi minden rezeg együtt rajtunk kívül mifelénk velünk. Az alkony a napnak jó éjszakát. Ő egy bálvány, mint a mi életünk. Egy bálványozott élet, tér és forma, ahol mindenféle dolognak erről kell szólniuk elsősorban, és csak másodsorban a saját valódi jelentéstartalmukról.
Arról, hogy az élet szép, vagy arról, hogy a természeténél fogva változik csak meg, megújulni pláne parancsszóra pláne nem fog.
Nem kell követni a bukdácsolását, önmagára ad szinte kész és érvényes válaszokat.
Ebből kifolyólag a mélysége alsó és felső határok nélküli, a rezgéséből, a lüktetéséből lehet elkapni néha egy-egy pillanatot, lemondani róla a látás kedvéért nem lehet.

Nem egy bálvány és nem egy leképezhető valami. Az arcáról fakadó őszinte mosolygása árulja el, hogy ő már mindent hátrahagyott, és nem a kedvéért szükséges és kell az útját állni.
A mi segítésünk, és maga a segítség ezzel szemben semmit sem ér. A jót a rossztól egyedül elválasztó dolog, a szándék, ami jelen esetben hitelt érdemlően olvasható, "olvasandó"!

Vajon csak a mi életünkben jelent ez múzeális értéket, másokat pedig kényszerítenénk is arra, adjanak ehhez hozzá, vagy alkamasint vegyenek el belőle a kívánt hatás eléréséért.?
Valódi célunk az élet, motivációnk pedig a szerencse megszerzése, vagy valamely egyéb hasonló alattomos dolgoktól mentes élhető dolog és erény megszerzése kell legyen.
Mások bántása a bennünket körülvevő dolgokban bizonytalanságot, bizalmatlanságot ébreszt, így ha ezzel nem pont ezt szerettük volna elérni, akkor ez a momentum igen-igen nagy vargabetűvel kell, hogy majd rendelkezzék, hogy minden a helyére visszaáljon, és mégpedig jól.

Azt hiszem, a belátás képessége, a beleérzés mindenben segít, de korántsem lesz elég, hogy a végére választ is adjunk, ha azt mondanánk, amit valójában szívünk szerint mondani szeretnénk.
Egy leélt élet és annak minden hozadéka is kevés, hogy megállítsuk azt, ami még csak kialakuló félben van, és ebből adódóan nincs még igazi természete, csupán csak jellemzői vannak még.

Rovatok:

Címkék:

Kategóriák:

Forrás: