Az élet egy jó tanító

Hogy miféle vakbuzgóság munkálkodott az emberben, mikor civilizált világot épített maga köré, nem tudom.

Na jó, persze, kellett a közösség többi tagja a jobb túlélési esélyekért, na és persze a gyógyítás, az orvostudomány és a többi tudományág megismerése sem volt utolsó szempont ebben a körben, hisz mindezt egy ember aligha lenne képes még életében felfedezni. A létfontosságú előnyök mellett viszont számos olyan mellékszála van a történetnek, melyek egyenesen ellenébe mennek és megsemmisítenék mindazt, amire tulajdonképp ő maga is épül.
A törvényszerűség ésszerűséget takar, ami úgy képes elérni a céljait, ha azt el is fogadják azok, akikre vonatkozik, ezért a törvényeknek mindenkoron meggyőzőnek és igaznak kell lenniük, elfogadhatóvá kell válnia annak is, aki kénytelen elfogadni azt mégpedig magára nézve kötelező érvényűleg.
A természet egyszerűsége lehetőséget ad, hogy a maga eszköztárával élve egyedül is boldogulhassunk, ámde ha valaki akar is valamit, és nem csak a túlélése érdekében küzdene, kénytelen betagozódni a társadalomba, változtatni a szokásain, levetni a szenvtelenségét azért, hogy képessé váljon alkalmazkodni, és megtanuljon nem csak jól, hanem gyorsan is tanulni.
Elengedhetetlen feltétel, hogy ne csak azt láthassuk meg, ami felé egyébként szívesen orientálódunk, hanem azokat a dolgokat is be tudjuk illeszteni az értéktárunkba, amiről jóformán nem is szívesen hallanánk, inkább ha lehetne el is engednénk azon melegében a fülünk mellett.

Azonban mivel minden mindennel összefügg széles e világon, ezt mégsem kell megtennünk, azért meg pláne nem, mert azt hinnénk, hogy bármi is veszélyben forog esetleg a túl sok információ miatt, vagy bármi másért.
Törvények, alkalmazkodás, miről is szól ez egyáltalán?! Leginkább akadályokról, olyanokról, amiket kénytelenek vagyunk legyőzni, nem feltétlenül csakis a túlélésért cserébe. Ezen a ponton ugyanis az ember hajlamosan megbicsaklik, mondhatni megemlékezik önmagáról, amiről viszont már lehet bővebben beszélni. Ez a hajlam nem feltétlen hiúságból fakad, de amellett, hogy ösztönös, nem egyértelmű, hogy melyik is lenne az elsőre.
A helyzet adja, így mivel kíváncsi teremtmények vagyunk, nevezzük el egónak, annak a tudatossá vetített énképnek, amit mint zsebből elővett fiola alkalmazunk olyan helyzetekben, ahol leginkább ott se lennénk, és alkalmazunk akkor is nagy magasságokra törve, mikor hajszálon függ akár az életünk is. Azon túl, hogy ezt a veszélyt bármilyen helyzetben képesek vagyunk elhinni, és ettől lennénk inkább egy világot már megmentett, mindent látó, tudó képében ahelyett, hogy számtalan kérdésre számos válasszal feleljünk, azonnal azt szeretnénk, hogy minden valamilyen formában a miénk legyen lehetőleg azonnal. Elviselhetetlen a tény, hogy ehelyett megálljunk itt-ott, másfelé emeljük a tekintetünket, holott tiszta valóságában a természet az azonnali cselekvésre buzdít és szólít fel. Ez a szörnyeteg nem hunyja le a szemét sohasem, nem alszik el csak mert elfáradt, le kell kötni, foglalkozni kell vele azért, hogy engedve a szorításából több figyelmet fordíthassunk a negatív fennhangon említett kevésbé fontos dolgok részleteire, így bővítve, gazdagítva az ismereteinket mind több és több eddig a legkevésbé sem látott és tudott dolog felé.
   Rájövünk dolgokra azért, mert gondolkodunk, tehát aki jól gondolkodni képes és nem csak gondolkodik, az előtt bármilyen út szabaddá válik.
A kényszer az egyik legnagyobb ellensége az ember természetének, hisz annak hatására fog elhinni, megtenni dolgokat úgy, hogy azt közben meg sem érti, mindeközben viszont elhiszi és teljes erejével tudja is csinálni, amivel meglehet minden izével ellenkezne. Aki bizonyos határokon túlmegy, viseli is ennek a következményeit, ennek tudatával, ismeretével viszont nincs is szüksége kontrollra, hisz ez a fajta bizalom a rutin, ami az egó palástja alatt automatizmus szerint hozza a gyümölcsét és idővel egyre nagyobb teret enged a figyelemnek elkalandozni más irányokba is.
Akarva vagy sem, megint egy olyan ponthoz ér az, aki ezt a tapasztalata útján már megismerte, mely különbözővé teszi a többitől, így ő lesz az, aki könnyebben ér el sikereket, egyszerűbb úton jut eredményre azért, mert elejétől fogva képes volt kezelni a helyzetet, tehát gondolkodott.

Ez az egyszerűség a türelmetlenség mellé még irigylésre is ad okot, tehát nehezen lehet csak úgy rövid úton azzá az elképzelt valakivé válnia, aki mindennek a végére érvén teszi le elsőként a lantot majd az útja során. Pénzért sok minden megszerezhető, sőt nagyban leegyszerűsítheti ezt a távot, azonban a végletekben keletkező tapasztalat hiányozni fog, amit sem az egoizmus, sem pedig az anyagi javak nem képesek a felszínre hordani csak úgy, immáron akkor sem ha igenis ezt egyértelműen szeretnénk. Erre mondható talán, hogy kibújik a szög a zsákból, de ha mást nem is, legalább idevág, hogy zsák a foltját.

Tehát a nyitottság a bemutatkozáson túl is fontos dolog, nem csak valaminek az elején majd a végén, fontos azon túl, amennyire magunkat még ismernénk, mert ettől nem marad rajtunk az a gúnya, amiből már kivetkőztünk volna, hisz csak egy ideig terveztük hordani azt.

Ide jöhet is néhány törvény, ami immáron már nem terhes, hacsak visszamenőleg el nem követünk valamit az időnk során majd, hacsak nem kezdünk bicskanyitogató módon lerombolni mindent, illetvén hacsak nem szeretnénk mégis csak az út kedvéért még egyszer lealacsonyodni azért, hogy újdonsült bennfentes tapasztalataink ismeretében végigmenjünk az egészen még egyszer.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: