Az első és egyetlen jó választás; megkövetem magam

Szóval az egész valahol ott kezdődik, hogy a könny nem kicsorbul, hanem kicsordul. Ezt kéne figyelembe venni. Mozogsz te rendesen? Ápolod magad? Odafigyelsz az egészségedre? Jól érzed magad a bőrödben? Reménykeltő, ha a válasz mindenre igen.

Az is mozgás ugyanis, ha a ház egyik végéből átmegyek a másikba, extrém hóbort, ha télvíz idején lebandukolok a telek kapuval átellenes sarkába, ha rendelkezünk ilyennel. Mikor volt már, mikor az iskolában testnevelés órán olyan hülyeségeket kellett csinálni, mint térdemelés, felülés, meg ehhez hasonló baromságok. Igen, megmutatták, hogy van ilyen. Kérdés, ki mit kezdett vele, mikorra elérte az ivarérett kort, felnőtté vált, és menthetetlenül kezdte el hajtani a pénzt, vált tagjává olyan közösségeknek, ahol a közös előremenetel az egyedüli cél, de azután van némi felebaráti szeretet féle.

Rejtjük mivoltunkat, kik voltunk, és menekülünk az elől, hogy kik is vagyunk valójában. Idő kérdése, hogy jöjjön az első tünet, ami a vészharangot kongatja. Ilyen vehemenciával őszintén, tudatosan nem csak élni nem lehet, hanem már a befejezés is gondot okoz. Természetes, hogy nem az életnek a befejezése. Akkor meg miről van szó? Aki állandóan odafigyel a saját határaira, annál meg van a veszélye, hogy túl érzékennyé váljon, ha mások erre nem fordítanak elég figyelmet.
Félreértés, baj. A szélesebb látókör azonban nem jelenti, hogy többet láttunk, többet tudunk, és időről-időre nincs szükség vezérszálra.
A hallgatás vezet. De az se felejtse, aki ebben él, hogy ugyanannyira sérülékeny, mint aki folyton csak kiabál. Ezt választotta, ha nem tetszik, amit lát, váljék oszlopává, irányítótornyává ennek a sötét, szavak nélküli világnak.
Tedd meg azt ma, hogy holnapra legyen az, mit megtennél. Másképp? Amit ma megtehetsz, ne halaszd, hogy majd máskor.

A mitikus tűzmadár, vagy egy Dél-Amerikai transzfesztita, olyannyira mindegy melyiket látjuk. Az idő és a tér körülöttük persze más. Ha ez hülyeségnek is látszik, abban egyezést mutatnak, hogy kirívó, színes mindkettő, ezért beléjük nem is látunk. Szájíze van a dolognak, annyi bizonyos.
Abban van valami, hogy ez egy nagyon távoli összefüggés, míg egyik elröppen, a másik mutatja magát. Mégis várjuk ki a végét, ha türelmünk van hozzá.
A fejünkben két pont közt a távolság csak akkor nem ugyanakkora, ha logisztikusnak születtünk, vagy ha tankolni kell a kocsit.
Minden más esetben el szeretnénk érni a célpontba.
Fix, hogy vannak ezek a pontok, mert enélkül az utazás egy konszolidált zötyögés a semmi közepébe.
Engedjük meg azt a tisztet magunknak, hogy hiszünk abban, hogy minden mindennel összefügghet. Ha leszakad a padlás, nyom a kényszeredett változáskényszer, az arányos azzal némileg, hogy sokat vagyunk a szabadban, vagy ott, ahol távolabb vannak a falak.
Ennek kevés az értéke, de a tartalma annál inkább fontos, mert míg bent az üresség, kint a szabadság érzése vár, ha tudunk lenni szabadok.
Felismerve, hogy benne van a kényszer, a másikban meg ott a megoldás, már nem is látszik meredeknek a lejtő. Másban erős, ugyanabban, amiben viszont mi álljuk jobban a helyünket, mi érdemeljük a tiszteletet. Ez nem egy megkövetelt kényszeres állapot, hanem interakció eredménye. Ugyanis mielőtt még elkezdődött volna, kapcsolatban álltunk már a másikkal jó ideje. Rághatjuk a dohánylevelet, ez így van.
Kommunikáltunk azért, hogy megértsük egymást, hogy ő másikként hogyan látja a dolgot, hogy tenné azt, ami fontos abban a két szavas szókinccsel operáló párbeszédben egyértelművé és megmásíthatatlanná a továbbjutás érdekében el az útból. Így van ez fordítva is. Igen és nem, ez az a két szó, ha ki még nem derült volna.

Mégis miből értjük egymást ennyire jól? Abból talán, hogy kapcsolatban állunk, rövidtávon ezért ugyanazok a dolgok foglalkoztatják mindkét félt, ezért ott a biztosíték, hogy már csak ezért sem lesz a dologból egy az eget felhasító kataklizma. Állapottá még válhat, ez pedig el is húzódhatna, de a nagy számok törvénye alapján jól kiszámoltunk, nem fog bekövetkezi katarzis, akkor sem, ha direkt, tudatosan megyünk a középpontja felé.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: