Az értelem

Habár fényévekre vagyunk még a fényevéstől, gondolatban és egy kicsit pszichésen mégis nagyon közel kerültünk hozzá.
Látni még csak csak sikerül a fontos dolgokat, azonban láttatni már kevésbé sikeresen, esetenként sehogyan sem megy akár az életünkben, vagy ha csak a terveinkről van is szó.

Nincs egy tiszta jövőkép, mert a lehetőségeink sem egyértelműek annyira, mint azt olykor hisszük. A gőg pedig nem fog segíteni ebben. Sem nem fog segíteni abban, hogy megértsük azokat a dolgokat, melyekre szükség van ahhoz, hogy egyáltalán lássuk az előttünk álló dolgok lényegét.
A lényeglátás a megértés kulcsa. A tényszerűség pedig ennek mindig az alárendelt eszköze marad.
Ha ezt felrúgjuk a saját lényegünket tagadjuk meg akkor azon az adott helyen másoktól.
Az életnek is van egy lényege, a halálban is van talán némi értelem. A természetes halálban, az elmúlásban talán ez könnyebben tetten is érthető.
Az elmúlás, a dolgok elhagyása, az otthagyás nem azt jelenti talán, hogy ottfelejtünk némi sallangot, amiért aztán visszajövünk.
Az elmúlás olyan mint a halandóság. Van. Meg az élet is van. Abban pedig minden más dolog a maga spiritualitásában ugyanúgy van.
A lét ennek a természeti nyugalom zavarásnak a belső formája.

Nem is annyira jó dolog elveszíteni a természetességünket, mert ezzel börtönbe zárjuk magunkat. Elszeparálva az élettől, ami valódi.
 Sokan kapjuk azon magunkat, hogy elveszett valami... Keressük, de nem találjuk! Ez a pont a lényeg. Helyben vagyunk. Nem találhatjuk meg, nem találhatunk rá olyan egyszerűen.

Viszont az élet összes tapasztalata oda vezet, hogy ennek a magunk szemszögéből a megtalálása nehéz, olykor pedig némi hátrálás nélkül lehetetlen.

A saját szemszög és a valós életesélyek. Ez nyugodtan lehet általában a valódi lét központi témája. Rengeteg a düh, a kényszeredetté váló egyébként jogos elvárás, viszont ezt a jogosságot nem iga alá vonással kellhet elérni.
Az ennek útjában is egyedül megálló dolog talán az utolsó, melyet feszegetnünk kéne.
Nincs megértés. Nincs fejlődés, sem haladás teljességével a világban, ez csak rétegesen érhető el.
Ennek kiterjesztése pedig erővel legalább kevésbé lesz sikeres, mintha annak példájára oldanánk meg dolgokat mutatólag és tevőlegesen.
Ennek a gőgje a maga nemében bájos, amibe, és aminek a struktúrájába tudatosság nélkül inkább nem folynánk bele.
A születéssel megfogtuk a figyelmet, a halállal pedig érzékletessé válik a dolgok lefolyása.
A bennünket nem érintő fájdalmas dolgok egyszerűen elmúlnak.

Az elmúlás mindenkié!

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: