Az összes benyomás fontos, különben szappanozhatunk

A rengeteg dolog közül, amely megmarad magunknak az egész után, a hidegrázás. Az a miénk.

Az érzés, hogy alulmúljuk magunkat, fel sem merül. Nem merülhet fel ugyanazon a napon, mikor görcsbe rándult gyomorral tettünk valami olyat, melyre még az epénk is azt mondta, hogy az nem ételbe való. Nem esszük meg. Marad hát a vélekedés, vagy a finom
véleménynyilvánítás. Fokozható, kereshető benne a saját eredetünk, a mítosz, amire mi magunk is allergiásak leszünk, mert rólunk szól. Szép és jó volna, de nem nekünk. Nekünk semmit nem mond. Egy picivel továbbnyúlva a dolgon keresve a lehetőséget, mert a kimenetel még ugyanúgy kettős. A helyzet az, hogy mi lehet, hogy le szeretnénk zárni, de más meg nem. A mások hangulata pedig meghatároz. Nem kimondatható dolgokat kimondani szinte ingyen senki nem fog.
Akkor most kéne józannak maradni, de nem lehetséges, mert ki tudja miért, ilyet most nem lehet tenni. Délibábot látott a madár, viszont ő gond nélkül oda repül és vissza, ha a helyén semmit nem talál. Láthatjuk ezeket a madarakat röpülni, de csatlakozhatunk is hozzájuk, ha növesztünk szárnyakat. Előfordul, hogy sikerül. A másikon keresztül vagy önerőből. Ugyan, hisz aki ítélkezni vágyik a vesztébe talál, így ha az nincsen megfelelően kipányvázva, még óriásit is koppanhat.
Ez nem törvény, mert aki repülne, annak sem tiszták a szándékai. Utánzással elégítené ki a kíváncsiságot, amit az előző szimplán megítél. Rajta veszít az olyan, aki nem látja, az is szintén, aki nem láthatja ugyanúgy, hogy egyik-másik a magáét miért tenné.
Tényleg lehetetlen is lehet kilépni a körből. Azokba a vájt lyukakba viszont senkinek sem tanácsos belehuppannia, hogy a sorsát most már az vezesse a végéig.
Kíváncsiságért cserébe kaptunk egy kész kódexet, mellyel ígéret szerint végig fogunk tudni menni az életen. A szó szoros értelmében rajta végig, mert, hogy látni sokat okulásunkra nem fogunk, az már szent. Biztos, hogy becsapnak és kihasználnak, ha ilyennel találkozunk. A cinizmus pedig a háttérben, de egyáltalán nem csendes.
Az akarat akkor hasznos, ha egy tikkadt vidéken a kút felé galoppozunk. Máskor akár rajta veszíthetünk nyugodtan. A tény, hogy ne azt öld meg, ami éltet, hanem ami bántana, előbbi vezérletével több mint igaz.
Az utolsó marha felvágása után nem marad tej. Csak amit eltettünk a hűtőbe. Arról van szó, hogy vannak adott dolgok. Ilyesmit elhinni, tényként fogadni már standard. Az a baj és a nagy szerencse, hogy a világ nem egy pólusú. Nem csak egyetlen vájat létezik, de ez sem azért, mert minekünk kellett valami újdonság, valami harc. Azért van, hogy az útjaink keresztezzék egymást. Minél sűrűbb, felismerni és megismerni annál többet fogunk belőle, az pedig olykor láttathat elszomorító és felemelő dolgokat pusztán azért mert ismerjük.
Szusszanjunk egyet, mert mindegyikhez egész emberre van szükség. Ha kedveljük a ragadós dolgokat, a hidegrázás még lehet kellemes élmény is, de lehet a jó szándék ugyanúgy katasztrofális kimenetelű.
Talán ha az esőt utánozzuk és megtanulunk elsőnek esni, kevesebben lesznek majd, akik a szívükre veszik, ha tolakodóan viselkedünk számukra.
Senki nem volt sehol és tulajdonképpen történetesen nem is történt semmi. Ugye akkor meg miről beszélünk még?!
Miért állunk egymás útjába? Hibás ebben mindegyik fél?!
Sajnáljuk le az egészet és süppedjünk vissza a saját mocsarunkba, ahonnan jöttünk. Ez van, az pedig az igazság, hogy van, aki ha oda süllyedne, menten megszűnne létezni. Nem, az apelláta nem az önsajnálat szintjére szól. Itt nem vicsorgunk egymásra. Szól viszont, ha halkabban is, mint a cinizmus, sokkal erősebb a hangja, mint az egész mindenséget cakkosra rágó bogár. Ez a rovar mindenkinek a saját bogara is. Érdemes kedvesen szólni hozzá, felelősséggel bánni vele, mert nem csak mai modern technikával menthető meg az élet. Ne maradjunk csendben, ő sem lesz magában utána hallgatag. Nem következik reklám, a hiányzó lezárás viszont egyre beszédes. Zümmög, matat tovább mi meg itt lassan megkukulunk. Hogy valami jól esne, még jelenti azt, mert nem kellene, hogy jelentse, hogy az most egyetemesen is jó, aztán később is bárhol megállja a helyét. Szimpatikus önmagában egyedül a józanság és az ész. Nem kell érte megalkudni. Ez tényként nyugodtan kijelenthető, viszont még mindig nem tettünk semmit az előrébb jutásért, tény az is. Álljunk hát hozzá megfelelően.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: