Az XP utóélete

A Microsoft üzletpolitikája a kommunikációt a
végfelhasználók minnél szélesebb körére helyezte, ami olykor igencsak keretek közé zárhatta, és még fogja is belátatlan ideig a termékeiben elmélyülni vágyó, de az önhibán kívül is bátortalan felhasználót.
Az Xp esete erre a legkiemelkedőbb példa, hisz egy alapjában véve korrekt irányelvek mentén meghatározott munkafolyamat tudatos eredménye, azonban épp ezért egyes esetekben ellentmondássossága, problémagerjesztő készsége legalább ugyanekkora mértékben megjelenhet, akár tartósan is a virtuális életterünkben.
Hiába a profizmus és a millió dolláros marketing, ha szakembert kell hívni, de legalább a kevesebbnél jóval többet kell küzdeni egy banális hiba
kijavításán, csakmert nem kevésbé taglalja önmagát is közben szándékoltan ez a rendszer, ami valljuk be, ma már nem kevésbé hátrányos és idejétmúlt a PC korszak lassú hallódása felé közeledve.

A váltás ezért már beláthatóan érdemes, legalább Windows 7-re, vagy pénz szűkében valamelyik szolgálatkész Linux disztribúcióra, de ha gyökeres változást tervezünk géppel együtt egész más platformokra. A verzióváltás mikéntjén a Microsoft is elgondolkozott, mert mára nem nagy ajándék egy nemsokára úgyis elavuló szoftvercsomagot akcióban is drágán megvetetni kellemetlenségeket okozva ezzel a folytonos munkamenetet preferáló hűséges ügyfeleknek. Tulajdonképpen a szoftveripar egyetlen ismert szereplője az anyacég ezzel a megoldással, így a Windows 8 utánra időzített, jelenleg Blue kódnéven futó oprendszer is átáll az építő jellegű, időnkénti rendszerfrissítésre, ami kívül esik a szokványos, szorványos biztonsági javításokon, azonban elhozhatja azt, hogy nem egy teljesen újraírt alapokon nyugvó rendszer, következetes
hardverigénynövekedését kelljen ismét változóként kezelnünk, hanem fordulhatunk a virágos rétek felé. Szemben például az Apple, vagy bárki más barátibb, gondoskodóbb stílusával, aki szól, ha már nem érdemes telepítéssel piszmogni, ironikusan menjünk inkább boltba egy új gépért, az jobb lesz.
Nemcsak több programozót a tengerparton, hanem stabilabb rendszert látunk az egyenlet végére, hiszen ez magától értetődik, mert hiába fejben tröszt a zseni, vagy a zseni, aki csak fejben tröszt, ha azt a tudást ő is csak karóhoz kötött eb társaságában találja, szintén mint csipkerózsika, aki nem nyúlt akkor még géphez sem. Ez nem éppen a mobilitás...
Szeret, nem szeret, a táblagépes, okostelefonos, szemüveges generáció ezt már nem fogja elvben ebben a formában tolerálni, inkább egy holnap eladható, cserélgethető felhő alapú szoftver és hardver differens változatát választja majd.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: