Beszéd amíg tart a halott

Az öröm olyan mint egy kérés laikusok számára. Mindennek egyszer vége szakad. Nem erre a hétköznaposan jó meg rossz párosításra kell gondolni. Azokra a fontos dolgokra, amikért építkeztünk, amire sokat tettünk fel, netán mindenünket egy lapra.

Dolga végeztével örömmel tér meg a lakhelyére.

Ez annyira megszokott és szokványos, hogy az már nem hétköznapi. A nem átlagos dolgokat pedig rosszul a legtöbben mint ember feszült figyelemmel tekintjük, ahelyett, hogy időt szánva rá, az időnket áldoznánk érte. Röviden ráhangolódnánk. A kettéválás már itt szembeötlően megtörtént.
Az azt jelenti az alapértelmezésen túl, hogy létezik egy a megszokottól eltérő világ, netán több avagy végeláthatatlanul nagy mennyiségben van tán jelen. Mi volnánk azok, akik döntünk abban akkor, hogy hová is szeretnénk tartozni, melyiket is választjuk magunknak otthonul. Egész teljes élőlényként a külvilág szava. Ez állatként sem annyi, hogy melyik bokor alá vagy fölé verünk tanyát vagyis rakunk fészket.
Tévedés ne essék, nem a megszokott szagok, illatok, az ismerős táj és tárgyak körülöttünk fogják lelankasztani a figyelmünket.
Rombolni a megszokás jól begyakorolt érzése fog majd kezdeni. Mikor azt mondtuk, hogy inkább már ez legyen, hisz nem kell más. Elvettünk magunknak lehet abból, ami a másé volt. Lehetséges is az, hogy mint egyetlen reménység.
Avagy nem mondta, hogy kell neki, a felháborodás jogos. Mintha csak azt keresné megint, hogy meg sem érkezet amoda, de máris az újabb hasonuló dolgokat keresi "mohón".
Virágot a virágnak, világát a világnak. Ez a pusztító tűz, a pusztítás lángja, tüze. Kerüljük a bajt s közben rájövünk, hányféle színe szaga lehet a lángnak. Lehet kék, zöldes, magenta és a szokásos pirosas narancs árnyalatú.
Mindegy, hogy mit égetünk, ezzel együtt azonban az nem, hogy miben. Miért? A természetért, a
környezetszennyezés miatt, mondjuk. Katasztrófa esetén sem a szagokra apellálunk, hanem annak mértékét vesszük cselekedetünk alapjául. Van gázmaszk, van védőfelszerelés ugyanis.
Ezután a röpke kitérő után térjünk vissza az eredeti szálhoz a fő sodorba. Megtört és elveszett a harmónia csak magában, kikezdte magát először a remény és lett az eredmény ez. Annyira elvoltunk meg súgtunk-búgtunk közben, hogy oda se neki, nem figyeltünk. Az a másik problémája, éljen vele az. Az ő hibájából történt, tegyen tehát természetesen ő érte ahogy telik tőle, ahogyan tud.
Még amikor kezdtünk volna vele, hogy figyeljük, azt mondta, mondatta valami velünk, hogy kit érdekel. Ki a "büdös francot" ez megint? Megkérdőjelezték tehát a döntéshez, a szabad választáshoz való alapjogunkat, a jogot a döntéshez olyanok, akiknek nem ehhez volt közük. Tekintsünk fel és mondjuk igen, nem minket gyártottak rosszul le a soron. Itt valahol azért egy végeláthatatlan asszociáció, asszociatív magatartás kezdődik. A seggünkön ülünk mint egy varangy és ez volna az egyetlen norma alternatíva. Ki érti ezt?!
Na jó, magát adott esetben a helyzetet inkább mondjuk úgy, hogy nem ismerjük. Ennek a dolognak azért magától értetődően meg kellett történnie ezért is már csak. Nem de? Hisz mindenki a saját portáján seper. Nem vagyunk és voltunk már csak alibiből sem Krőzus. A pusztába kiáltott szó.
A vérségi kötelék nehezéke mint az alvó oroszlán nyugtatólövedéke az eljövendő napokra, időre.
Egy hibrid tehén és a maga kis magasztos mondanivalója. Ez megmondja, hogy oda akkor és azért asszociáltunk. Kerestük a megszabadulás legrövidebb időn belül megtörténhető lehetőségét. Ez az asszociáció egyetlen egyes egyedüli természetből fakadó célja. Mi voltunk azok és kisült sok különös apróbb-nagyobb eredmény.
Ugye ez már a bőség zavara?!
Alma és narancs az asztalon az ünnep pedig meghitté teszi ezt bárhol.
Nem vagyok és sosem voltam rest, érzem úgy ahogyan mondom. A jó dolgoknak meg nem kell idő előtt vége szakadniuk, élvezzünk tehát amíg tart, tarthat.
Egy a kardinálisan nagy baj ezzel, megint ülünk a semmire várva. Semmit nem csinálunk. Nagy magasztos de önmagában mint eredmény napjainkban ez kész röhej.
Mit? Minek? Mikor? Hol? Hova? Ez néhány kérdőszavunk.
Pro és kontra, ezt adjuk hozzá ahhoz akkor a globális katasztrófához, ami helyettünk a bálba menni készül.
Akinek nem volt szórakoztató ez sem és odáig elért az adhatja a kis nézőpontját, meglátásait, hogy ilyen még egyszer ne történhessék. Ne történjék meg az, hogy nem figyeltünk oda egymásra.
Sírjunk a végén ha lesz még mivel és hol nézni az összefoglalót azokról, akik pofával előre esve bele kezdték el az egészet még valamikor az elején a kezdet kezdetén.
Ne álmodjál, szaporodj és légy tevékeny. Látod, hogy te is lehetsz groteszk még onnan abból a helyzetből ott és akkor is és azt, hogy ez mennyire szörnyű végső soron?
Szegény tehén, álmában vajúdva ilyenkor másnap ki tudja milyen tejet ad.
Leszek én e feneketlen világ hülyéje, eszetlen barma, egy idióta közellenség, aki böszmesége ellenére a helyére taszítja a dolgokat estében is. Ez jó volt.

A markunkban maradt a tisztelet, ragadt a megmaradás. Olyankor a tárgyak is beszélnek boldogan. Zengett jól minden hang együtt-egymással harmonizálva.

Rovatok:

Címkék:

Kategóriák:

Forrás: