De jó, hogy megjöttem, az, hogy most itt vagyok

Megvan mindenem ami egy embernek kell, hogy normális legyen. Mégsem értem, hogy néha mi zajlik körülöttem.

Gyakran eszembe jut, hogy tán azért, mert nem lettem bróker huszonkét éves koromra, esetleg azért, mert nem hogy jachtom, egy lyukas csónakom sincs kikötve valahol egy balatoni nádas szélén. Persze nem járok tárlatokat nézni, kiállításokra, sőt, lassan egy évtizede, hogy szórakozni sem. Mindezt nem csak azért, mert nem érdekel. Úgy gondolom nem szeretem ezeket a kötelező köröket. Nem jószolgálatból megyek el a kocsmába sörözni, sem felfrissíteni járnék az amúgy néha bevallottan is sekélyes színvilágomat egy-egy színes, sokat mondó műalkotással. Úgy
gondolom ezt a luxust inkább nem engedem meg magamnak. Nem érdekelnek a kötelező dolgok, pláne nem csesznék ki magammal azzal, hogy suttyomban mégis ezért lépnék erre a pályára. Minek menjek, ha végső soron ugyanaz a végeredmény lenne, mintha fel sem öltöztem volna.

Maradok itthon ruhátlanul. Maradjon meg a belső köröm, amivel kivédem ennek az igenis rohadt világnak a szennyét, mocskát. Leszarom a hanyattfekvős szeánszokat, így nem győznék meg senkit.
Senkit sem a maga érdekében.
Nem ülök vonatra, hogy a végén jól leszállhassak. Utazni viszont szeretek. Legalábbis szeretnék, ha volna rá pénzem. Megnéznék egy két jól megszervezett kiállítást, elolvasnék egy tartalmasan megszerkesztett könyvet. Összességében elmondható, hogy kíváncsi vagyok a világra, olvasok híreket, eljárok sétálni, vívom a magam kis párbaját az élettel. Felnézek, ha találok valami érdekeset séta közben, és inkább már elszaladok, ha valami egy ültő helyemben kellemetlenül talál.
Következik is ebből, hogy futhatnék, úszhatnék, sportolhatnék is végre, mert az itt-ott tengés lengés már azért csak nem a világot jelenti.
Engem se fog senki külön úton megváltani, az nem lehetséges, a kivételek a kirívó eseteket jelentik.
Gőzfürdő, buszmegálló, a bolt bejárata. Mind egy új kezdet, de csak amolyan, mint a zabpelyhes reggeli.
   Köpök a státuszra, a fák ágairól is lecsüngő miértekre, az ide-oda forgolódni vágyó állítólagosan szemrehányóan eltompított nézetekre. Erre akkor leszek kíváncsi, ha lesz végre értelme. Ha megjön már végre az élet belé, ha leszakad a hó, vagy bármi ilyesmi. Ez amolyan belső következetesség, nem lenyomni akarom ezt senkinek a torkán, csak bemutatni, szemléltetni mégis azért.
Azt, hogy milyen is ez a világ, és hogy én vele végső soron milyen vagyok, ha ez számítana bármikor is valaha, nem csak a lé meg a b*szás. Ilyenért egy darab követ nem fogok odébb tenni, nem hogy lelkesednék érte.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: