Egyetlen bölcs gondolat: világfájdalom

A természet egyik csodája, hogy ha kárt szenved, tüzek, pusztulás, legyen az bármi, sohasem fog "meggyógyulni", egykönnyen újraéledni önmagától.

A szél a szomszédos területekről, vagy akár sokkal messzebbről fújja oda a magokat, az eső öntözi a földet, hogy a lerombolt terület idővel újra a régi fényében tündökölhessen.
Ahogyan a hamu megfelelő talaja a magok növekedésének, a szél, ami odahordta azokat, segít az újraéledésben, a nap sugarai pedig folyton folyvást melegen tartják, fénnyel árasztják el a területet, úgy sarjad újra az élet a körforgásban. Első látásra a szélnek nincs haszna, hogy valamit "cipel", sőt, továbbmegyek, feleslegesnek is tarthatja ezt az egészet. Másodsorban viszont hogy fújhasson, ahhoz légkör kell, és ha már lusta, és nem egy távoli élettelen bolygó homokos felszínét szeretné feltétlenül szántani, mégiscsak jót tesz neki a növényekkel megkötött talaj porállósága.

Az élet intelligens, így lett kitalálva. Megtervezi önmagát, csak azok a dolgok kapnak helyet, mik ténylegesen képesek megkapaszkodni a "talaján". Nem az élet rombol, csupán csak azt nyújtja, amije van. Haragudni a mindenségre, szembenállni az összes természeti törvénnyel nem ekkor fog. Akkor viszont igazán, ha megbolondul, felbomlik az egyensúly. Viszont amennyiben ez nem külső behatásra történik meg, sokkal nagyobb valószínűséggel fog visszarendeződni minden a régi képére, mintha kívülről érte volna valamiféle pusztító erő. 
Ez az egész távolról sem tökéletes, illetve nem így, és nem ebben tökéletes. Akkor válik igazán értelmessé a léte, ha szabadon, a saját teljességében tud létezni, és nem külső hatások irányítják. A változással együtt kell élni, ha ez nem megy, változás fog bekövetkezni. Így van ezzel állat, növény és ember, na és persze az elemek (tűz, víz, föld, levegő) is egyaránt. Más-más ingerküszöb, nagyon is eltérő tűréshatár, egyéb sajátos jellemzők mutatják, nem kell odafigyelni, hogy milyenek is azok a bizonyos körülmények odakint.
   Ezt le sem kellene írni, de hatást gyakorol a naprendszer a földre, ahogy a tágabb értelemben vett világűrnek is jelentős, mondhatni döntő a szava van az itteni klíma lehetőségeit tekintve.

A helyzet rosszabbodik, a tér egyre szűkül, benne pedig a burokba rejtett élet egyre szélsőségesebb körülményeket kell, hogy elviseljen, mert kénytelen, ha létezni akar.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: