Életünk virágát ne csak a szél lengesse

A komfortzónából kiesni nagyon kellemetlen dolog. Ha van veszítenivalónk, félthetjük. Erre is mondják, hogy a pénz nem boldogít.

Nem bonyolult az egyenlet, minél több veszíteni valónk van, azt annál jobban félthetjük. Ez féligazság, mert akinek nincs semmije, nem tartozik sehova, az is félhet attól még, ez sem megtiltva, sem rendszabályozva nincs. Csak a hülye, alkalmazkodni képtelen emberrel - vagy azzal, aki annak látszik - nehéz dűlőre jutni.
Ujjal mutogatni, másokat elítélni, fecsérelni az energiáját magától senki nem akarja.
   Egyszer fent, majd ott is maradt... Ezek a farkastörvények, legyen szó zseniről, befolyásos üzletemberről, vagy bárkiről. Lassan a szaporodás is érdek lesz, illetve annyi biztos, hogy sok szál köti össze az üzlettel. Miért is ne, hisz úgyszólván az egyik legelemibb ösztön, amibe igazán érdemes pénzt invesztálni, bizonyos, hogy előbb és kényelmesebben megtérül, mint biovetőmagba fektetni.
Érdekes a kérdés - bár kissé felületes -, hogy amihez kevesek konyítanak, abban kell-e már hinni. Ne vigyünk a mezőre a dolgozó parasztnak befektetési tanácsokat, mert ott aztán tényleg szükséges lehet a magyarázathoz a hit meg a fantázia, bár ma már kivitelezni ezt sem lehetetlen egyáltalán.
Adódik a helyzet, fordítva megfelelő tudással, megfelelő helyzetben lehetünk nagyokosak, mert míg mások a mezőn kézzel lábbal hisznek, addig mi épp készülünk kevés energiabefektetéssel megkötni az évtized üzletét, olyat, ami még sűrűn a Dallasban sem volt.
Ezt így kívülről kommentálni könnyű, így borítékolható is, hogy adott helyzetben, amint belecsöppenünk, elfelejtjük minden eddigi meglátásunkat, és csak a pénz szaga marad az egyetlen húzótényező, nem holmi a filozofikus magyarázatok.
Ezek ott szalonképtelenek, szükségtelenek a biznisz számára, az erkölcs csak a haszon útjába van, ezért a szép beszéd ildomosan elhagyandó. Ne káromkodjunk tehát, ha nem jön be az üzlet, nézzünk vissza inkább, hol is eresztettük meg magunkat kissé jobban, hol is hagyhattuk, hogy a szentimentális gondolataink begyűrűzhessenek adott helyzetbe, az üzlet és közénk, ahová az eddigi konklúzió nyomán megtanultakból eredően nem illettek volna be. Ez nem a haszonkulcs, ezt összetévesztettük, de lehet a haszontól való elesésnek a kulcsa mégis.

Ennyi bonyolult dolgot egyszerre, jobb ha nyomban visszavonulót fújunk az első rezdülésre. Ettől még nem vagyunk gyávák, sem leszünk rossz befektetőnek bélyegezve. Azt maximum kívülről bélyegzik meg, ami a továbbiakban kit érdekel, hacsak nem lesz irigység az eredménye. Aki paranoiás, az tanulja meg leplezni, kezelje, vagy egyáltalán ne üzleteljen, mert nem csak a pénzét, de a lelkét is veszítheti. Akkor már viszont a legkisebb gond lesz, hogy mit gondolnak mások.

Köpjünk egy nagyot a tenyerünkbe, és dörzsöljük össze. Ha érkezésünk nincs is a dolgokhoz, szerencsénk még lehet ebben-abban. Erre szerencsés csillagzat alatt lehet, nem is kell nagyot vállalnunk, és túl sokat áldoznunk.

A gyanú árnyéka csak a bűnösnek és a lustának lesz kenyere.

Csak elemezgessük, nézzük tovább a grafikonjainkat, temetkezzünk a feladataink közé, egy elfoglalt embert ugyanis alapvetően kevesebb gond ér önmagában véve. Ha nem vagyunk a munka szenvtelen bolondjai, szakítunk időt a kikapcsolódásra, áldozunk az egyéb szükségleteinkre elég erőt és energiát. A jó meglátás semmiképp nem üldözendő, üdvös dolog, kérdés, hogy szívesen bonyolítanánk-e egy már kész helyzetet.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: