Engedd szabadon a fantáziád, hisz szabad az út a boldogság felé

Ha szabad a szex, az utunk is szabaddá válik, és elérhetünk bármit, amit csak akarunk, hisz nem állhat senki a boldogságunk útjába.

Nem szólhatnak bele abba, hogy hogyan és miképp érjük el a céljainkat, és abba sem, hogy mikor vagyunk nehéz helyzetben.
Ez tiltott gyümölcs klasszikusan megmondva, intim zóna, amiben minden értelemmel, érzelemmel rendelkező nem csak emberi lény szabadon dönt. Ha valaki azt mondja nekem, hogy elmosódnak a határok, hát körberöhögöm. Nem rosszindulattal, hanem azért, mert nekem a saját problémám elég, nem kell az, hogy másokét, a társadalomét, a rég elmúlott dolgokat hozzácsapjam, csakhogy a végére minden hitet és erényességet feladva pillanatnyi felindulástól vezérelten tetézve rúgjam szét az egész addigi célkitűzéseim által elért
eredményeket, csakis azért, mert más még biztos ilyenkor mondana valamit, vagy valaki épp teljesen mást gondol az adott problémáról.
Egy egészséges ember, kit kevéssé ér az Ödipusz-komplexus kamaszkor utánra is mélyen bevésett nyomokat hagyó hatása, nem felel meg egy tételnek csak azért, mert abban a helyzetben úgy érzi, hogy egyszerűen nincs más választása.
Néha mindannyiunkat elhagyat az erő, terhesnek érezzük magunkat a világra, végeredményben pedig nevetünk az egészen, de pont ez az a pillanat, ahol az agy a legfogékonyabb, ahonnan talán a legjobban lehet hosszútávú terveket kitűzni, fontos, nem csak elsínylendő célokat meghatározni. Fontos jól felfogni ezt az állapotot, mindenképp megéri a rá szánt időt és fáradtságot.
Megéri már csak azért is, mert egy helyben toporogni nem jó dolog, nem lehet életcél folyton a kínos dolgok, kényelmetlen helyzetek kerülgetése.

A megoldás megszületik, éspedig bárhogyan. Nincs ebben sem erő, sem lendület, ez puszta ténymegállapítás, ezért aki azt szeretné, hogy lesüssük a szemünket ilyenkor, az téved és vét még maga ellen is. Hazugságokra önálló lábakon álló teljes életet lehetetlenség építeni, ahogy a pontos helyzetfelismerés nem csak a vadállatok közt dúló hóbortos privilégium. Nekik is vannak céljaik, és adott helyzetben sokkal motiváltabbak, sokkal jobban látják át a helyzetüket, és nem csak a saját szemszögükből (mint mondanánk...), mint egy magát rég elszámolt ember valaha is képes lesz, akár tömegekbe verődve.

Mégis ez volna a nagy számok törvénye, vagy az valahol máshol van?
Ehhez egy röpke gondolat:

Ha azt mondod, hogy hebegek, habogok csak itt régóta, és nem jutok sehová, jól van, akkor viszont én azt mondom, kimászhatsz végre anyád seggéből.

Amit mondok, puszta ténymegállapítás, nem ítélet. Átszínezve a dolgot - létezhet még ilyen a fejekben - , egy a társadalom ranglétráján magas szinten álló ember akkor sem fogja feladni az elvárásait, ha épp feszíti a düh, vagy a kíváncsiság, azért mert megteheti. Ez veszélyesebb annál, akinek a kezében fegyver van, de nem tudja, használja-e.
El kellene fogadni, hogy a parancsok fentről jönnek, és szituációtól függetlenül bírálhatjuk vagy teljesíthetjük azokat. Érdemes lenne elgondolkozni, hogy a megfelelő helyen vagyunk-e, a megfelelő helyről jönnek-e a tudatalattinkat is átható utasítások, vagy az elkötelezettség írmagja sem lévén, az elhatározás szikrájának hiányában inkább felülbíráljuk azokat olyan felelősséget vállalva, amekkora csak tőlünk telhet abban a minutumban.

Fontos, hogy nevessünk magunkon és másokon, kell a humorérzék, de nem annyira, hogy rombolni kezdjünk miatta.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: