Eredmény vagy motiváció

Nem kérdéses, hogy a teljesítmény fontos, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen úton és módon érjük el a kívánt eredményt és milyen lendülettel állhatunk neki a következő feladatnak.

Az unalmas hétköznapiság elviselése ebben rejlik leginkább. Van aki célokat tűz maga elé, és van aki ezt az ismerősei, a családja körében találja meg. A legjobb persze ha mindkettő együtt is képes működni. Az élet egy örvény, mely ha nem figyelünk rá oda kellőképpen folyton elvesz, ismeretlen igényeket támaszt, mindezzel együtt viszont képes adni is, ezért ha problémánk adódik érdemes rugalmasan hozzáállni, megkeresve az okokat és az indokokat egyaránt, mivel baj esetén legalább a hozzáállás a megfelelő irányba mutat majd.

A pozitív hozzáállás nem igényel több energiát, nem kíván nagyobb erőfeszítést annál a szétszórt figyelemnél, mit oda nem figyelés esetén szükségszerűen meg kell tapasztalnia minden egyes embernek. Innen nehézkesebb felállni, viszont ez távolról sem lehetetlenség. A lehetetlenség leginkább a szándék nélküli és szándékos oda nem figyelésből fakad, mert mégis miért kellene olyasmire időt áldozni, ami szegről-végről éppoly természetes és megoldott már, mint bármely más rutinfeladat.

Akkor tisztázzuk, hogy a rutin mégis micsoda. Nem egy önműködő mechanizmus, amit magára lehetne hagyni, nem egy különös megszállottság, állapot, amit elérve kapuk nyílnak meg előttünk és záródnak be mögöttünk ez esetben, hanem leginkább az a görgeteg, amit magunk előtt tolva, legyen az bármi és bármekkora, képesek vagyunk átlátni azt a legjelentéktelenebb részletéig is, mivel ha bármely tényező megváltozik, még időben és jól tudunk is reagálni rá a normál teljesítőképesség határain belül.
Tetszik vagy sem, de néha le kell tenni a lantot a legprofibb zenésznek is, hogy újratöltve legyen képes ereje teljességében folytatni a feladatait. Senki nem szereti a végleteket, talán még az extrém dolgokat kedvelők nagyja sem, mivel butaság volna felkészületlenül belevágni olyasmibe, amiről könnyen kiderülhet, hogy beletörik a bicskája. Nem az elhatározás, hanem legalább a kiindulópont kell, hogy meglegyen, mivel ha már legalább az megvan, tűnjék bármennyire is elképesztően nehéznek, megoldhatatlannak az előttünk álló feladat, meglehet, hogy már az elején kellemes csalódásban lesz részünk. Pozitív és meglehetősen impulzív, ha azt látjuk, hogy azt, melyet mások rég otthagytak volna főni a saját levében még legalább egy kis időre, egyszerre kinyitja kapuit és olyan dolgokat mutat meg magából, amit annak a kis időnek az eltelte után már nem láthattunk volna.
Ne lopd el a napot, mert anélkül még nekem se megy. Ismerős? Néha ezt érezzük, gondolnánk, vagy mivel azért mégsem akarnánk tudatosítani magunkban az ilyesmit magunkban, egyszer csak szembesülünk vele. Van amit azonban ennek árán is fel kell ismerni, de némi "kosztpénzért" mégsem gázolnánk át az eredményért senkin szívesen. Szűkös a lehetőség és lehetséges, hogy jobb ha először a saját helyzetünket gondoljuk át, mert minden ember magából indul ki a legszívesebben, így alapesetben nem is hagyná, hogy más tegye meg ezt helyette.
Nem hagyná, mert mondjuk a feladatmegosztás ettől működik jól, tehát közös motiváció van benne, a kapott pozíció pedig ettől válik köszönhetően a részévé egy jóllehet egészében komplex mechanizmusnak.
A jó közérzet, a megszokott ritmus ennek azonban mégsem válhat áldozatává még egy kis időre sem anélkül, hogy azt nem azért vártuk volna, hogy annak fejében jobb eredményt tudjunk felmutatni. Ezek a kis részletek ugyanis a végére döntőek lehetnek, nem beszélve arról, hogy maga a motiváltság veszhet el benne. Az érdek önmagában véve pusztán tény, a létének lehet örülni vagy húzódzkodni tőle, ellenben hinnénk vagy sem ehhez kellene a leginkább hozzáállni, nem pedig az indokokat keresve mögé rejteni a képességeinket és egyben magunkat, a tudást.
Ha ez nem menne egykönnyen, lehet, hogy a még az elején elvárt eredménnyel lesznek gondok, hisz kiderülhet, hogy nem volt ténylegesen valós alapja, netán tapasztalat híján kissé naivan vágtunk bele az ismeretlenbe nem számolva a lehetséges következményekkel, azok későbbi reális hatásaival.

Néha mindent előröl kell kezdeni, akkor is, ha már az elején világosan látszott, hogy nem lesz könnyű visszatérni ide, ha valami közben mégis elromlana.
Akkor van a legnagyobb gond, ha már a kiindulópont sem tetszett, nemhogy számítottunk volna arra, hogy visszatérünk még ide bármilyen okból is valaha.
Ha mást nem is, nyomokat azért hagytunk magunk mögött, ezért más nem lévén, azok segítségével kisebbíthető a kár, legalább az emberi lélek saját megnyugvása érdekében. A király sem ülhet rá az alattvalója fejére indokolatlanul, hisz az a "gépezet" ugyanolyan része, mint a koronája. Sem tisztelni, magasztalni nem kell és nem is lehet semmit és senkit indokolatlanul mondjuk a személyéért, az leginkább imádat célja volna, minek máshol és másutt, azaz más célból van meg a helyes eredménye. Mondjuk akár a történelemben elmerülve lehet rögtön ezeket találjuk meg elsőként, a kutatásnak talán épp ezért nem kell egy kisebb eredmény érdekében annyira mélyrehatónak lennie, persze aki szeret elmerülni a részletekben, illetve a tényekre kíváncsi, az figyelmen kívül hagyhatja a sugallatokat, ha mindezt időtöltésnek, kedvtelésnek, a látóköre szélesítésének szánja elsősorban, különösebb indok, motiváció, a háttérben megbúvó érdek nélkül.
A statisztika sok mindenre választ adhat, de talán érdemes ezt is a helyén kezelni, azaz, hogy nem mindenható és a döntéshez is csak hozzásegíthet, így nem is állhat semmi esetre sem a tényekkel szemben, azaz jobb, ha már az elejétől fogva tudjuk, hogy mit csinálunk az első betűtől az utolsóig, de legalább a dolgok ellenét ismerjük, mert így nem fordulhat elő, hogy a saját eszközeink által leszünk legyőzöttek, ami csak a használatra termett, legyen az egy bármennyire is dicsőséggel teli, "kecsegtető" ajánlat.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: