Halálkultusz, kultúra

Az emberek gyakran élcelődnek olyan dolgokon, amiket nem értenek, olyan dolgokon is, melyeken testközelben egyáltalán nem tennék. Ilyen lehet például a halál.

A kultúra, a társadalom nem mindennapinak, a valóságtól elrugaszkodó, távoli dologként kezeli, holott ez az élet lehető legtermészetesebb velejárója, befejezése. Az élet sokszínű, a születés öröm, a halál pillanata bánat. Aki valaha is elgondolkozott már ezen, annak nagy valószínűséggel nem jut eszébe csalódással, a földi lét összes javával, illetve annak hiányával bármi módon vegyítenie, összekapcsolnia ezt az érzést.

A kultúra sem feltétlen van szoros kapcsolatban a különböző nemzeteknél, van ahol a halál "csak" a temetéssel zárul, azonban vannak olyan nemzetek, ahol a felszínen, szervesen beépülve van jelen, a mindennapokban is létezik a halál kultusza.
A halál sokszínű, már csak a mi, emberek között létező különbözőségek miatt is, természetesen elsősorban nem annak módjáról van szó.
   Az a fajta megtisztulás, ahogyan ezt ki-ki magában zárni tudja, a saját természetünk, jellemünk, lelkünk sajátja, nem adható oda, ruházható át senki részére, mert mindennek ez jelenti a valós értelmét.
Többek közt érezhetjük magunkat magányosnak ettől, lehetünk elveszettek, de soha nem leszünk bánatosak, ha mindezzel bárhol is vagyunk a világon tisztában vagyunk. Ez az út az a belső meghatározónk, amit semmiért sem tudnánk helyettesíteni mással.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: