Helyzetkép - Furcsa, de mégis életszerű helyzetek

Egy olyan ember, akinek a tekintete megfejthetetlen, azt a benyomást kelti, hogy vagy nem lát semmit, vagy pedig nagyon is sokat tud, de nem akarja ezt elárulni nekünk.

Rejteget valamit, mert vagy félnivalója van, nem akarja elveszíteni a helyzeti előnyét, esetleg egyszerűen szégyenérzete van.
Egy biztos azonban, és pedig, hogy feladott egy rejtélyt, amit nem akarunk, nem tudunk megfejteni, a legkevésbé sem, így ebből az általános helyzetkezelés szerint elodázván a
helyzetet, félreértés, félrekezelt emberi viszonyok alakulnak ki. Az ilyesminek senki sem lehet haszonélvezője, ezért tudomást sem veszünk róla, megpróbáljuk leginkább elnyomni, holott a helyzet magától sosem fog megoldódni.
Az idő múlik, az élet egyre sivárabb, kiszámíthatóbb és egysíkúbb a meg nem oldott,
félelemből, szalonképtelenségből, alkalmatlanságból hátrahagyott sallang miatt, amit magunk mögött hagytunk.

Ez eleve nem kedvez az új irányok, egy újdonsült hozzáállás befogadásának. A személyneveket, az identitást kitakartuk, aki felismeri magát a fenti karakterek közül bármelyikben, lelke rajta, esetleg jártas ebben a témában.

Rohanjunk bele a nagyvilágba, ez a jó tanács adható. Adom, mert ez maradt, és adom, mert tényleg ez a jó megoldás. Ki gondolná, ha az ember szabad, megteheti ezt a szabadsága érdekében. Ettől persze el lehet esni nyomban a csendes megfigyelő által megszerezhető helyzeti előnyöktől, mégse marad folt az ingen a végére, ezért pedig már megéri, mondjon bárki bármit, nem marad kétség, hogy aki menekül, számára kellemetlen, váratlan helyzetben fog ismét találkozni a félelme tárgyával.

Legyünk felkészülve erkölcsből és lássunk tisztán. A világ a miénk elsősorban, nem magántulajdon, ezzel együtt nem az a ló, ami vágtára hívná a lovast.
Azonban nem elhanyagolható, hogy ez a ló milyen. Lehet gazdag, lehet kivételes, azonban ettől mégsem lesz pótolhatatlan, nélkülözhetetlen a további kilátásokat tekintve.
   Nyújtjuk a kellemetlenséget, félretoljuk azt, ami nem létkérdés, így közösségként a társadalom egy olyan szegletét képezzük, amely soha nem fog többet elérni, jobban tudni, mint azok, akik várnak, hajlandóak várni a szerencséjükre.
Néha az élet álom, ettől azonban szükségtelen kalapáccsal esni a falnak, annak amelyik eddig stabilan állt a helyén, funkciót töltött be, fontos szerepet játszott, védte a körbehatárolt területét a hidegtől.
Maradjunk a talajon. Ésszel, épkézláb.
Amennyiben ez az ember, még mindig a semmibe réved, hát jól teszi, ha nem, máshol akadt jobb dolga.
A sorokat zárva, nem marad kétség, hogy minden jól, a lehető legmegfelelőképpen alakult, nincs is szükség további várakozásra.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: