Játékokkal játszik, fegyverrel öl, a szavakkal pedig az igazat mutatja

A szavakat az igazság formálja, az életet pedig a benne létező, és élettelen dolgok befolyásolják.

Ahol a lehető legtávolabbi nézőpont sem elérhetetlen, ott találjuk meg magunkat, ott vagyunk képesek nyitni a világ és az emberek felé, kifelé fordulni magunkból, ahogy azt az összes bennünk élő ösztön sejtetni engedi.
A látszólag érthetetlen tetteink mind emiatt hasznosulnak, és emiatt is vagyunk saját individumunkban oly sebezhetőek, manipulálhatóak.
Ez a folyamat a tanulás, a későbbiekben pedig tudatosan ez lesz az életünk egyik legmeghatározóbb dolga, amennyiben hajlandókká válunk csakis a teljes igazságot befogadni, a részigazságokat pedig ahogyan azok vannak, elvetni...

Olyanok vagyunk sokan, mint egy karon ülő csecsemő, így éljük az életünket, nem vágyunk semmi többet, többre, amivel talán kiléphetünk a saját árnyékvilágunkból és megérthetnénk másokat is a teljességükben.
Mindenkinek van egy hely, ahol otthon érezte magát, amire szívesen, jókedvel és derűsen emlékszik.
Ugyanúgy vannak ilyen számunkra fontos, színes emlékeink is. Ha ezek elhalványodnak az érzés fakóbbá válik, lehetőségünk nyílik ráeszmélhetünk jelenkori önmagunk visszásságaira. A kulcs a kezünkben, hogy rombolni akarunk, építeni akarunk, netán ezeket meg is tesszük, a mi döntésünk, hogy mit kezdünk el vele...
Tán a legjobb döntés, ha elérjük, hogy valamiképp választ kapjunk a miértekre és a hogyanokra, mert ezzel az emlékképünk sem sérül, és mi magunk sem válunk a tétlenségünktől nyugtalanná, idegessé.
Szomorú tény, de ha nincs pénzünk, teremtsünk más forrást magunknak, teremtsünk magunknak egy világot, amiből képesek vagyunk energiát nyerni, merthogy a mai társadalom visszásságai nemhogy lehetőséget, hanem okot ad erre, ezért is szárnyaszegett valami módon az emberek java.
Övék a pénz, vagy övék a világ, a kettő kevésbé jár együtt, mint gondolnánk.

Ha mindezt elértük már, könnyebben, az elménk szétzilálása nélkül, akár kevéske tudatossággal is elérhető az, ahogyan be szeretnénk teljesíteni a saját életünket. Hamis igazság, hogy ezt csakis egyféleképpen lehetne, és ha nem sikerül másképp, később már soha többet.
Mindannyian szeretnénk az életünk minden egyes pillanatában létezni, és nem azt, hogy még egyszer beleférjünk a gyerekkori cipőnkbe.
Ehhez talán figyelem, ösztönösség és a vágy is elégséges, semmi más, de mindenképpen a legkevesebb, amit magunkból feláldoznánk.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: