Káros szenvedélyek: drog, alkohol és a jó öreg dohányzás

Manapság minden ember küzd valamilyen szenvedéllyel, talán olyanokkal is, amiről ember fia nem gondolná, hogy számára és a környezetére azzal, hogy műveli káros hatással van.

Az egészséges élet teljes embert kíván. Lehetünk gondtalanok, akit jó kondícióval áldott meg a sors, lehetünk betegeskedők, akik magukra hagyatva érzik magukat a sorskérdéseikben.
Érdemes tisztában lenni azzal, hogy az ember társas lény, ennek pedig a következménye, hogy minden, amit magával tesz, az a környezetére, közelebbről a kapcsolataira is hatást gyakorol.

Nem kell feltétlen közvetlenül az egészséget károsító szokásokra affektálni, elég némi pszichológiai tényező. Nem kell rögtön a legsúlyosabb betegségekre utalni. Egy rossz beidegződés, egy a múltból hozott feldolgozatlanul elfeledett esemény, máris parkolópályára tettük magunkat. Változó, hogy egyénenként ezt hogy kezeljük. Alapesetben introvertált és extrovertált ember- illetve személyiségtípusokról beszél a lélek tudománya, a pszichológia. Bármelyik csoporthoz is állunk közelebb, mindkét esetben látszanak, és még jó kedvel sem elkendőzhetően látszódnak ezen események.
A rosszindulat az egyik legkézenfekvőbb választás. Szögezzük le, itt a rossz nem a direkt ellenséges cselekedetet jelenti, nem azt a türelmetlen magatartást, amitől egyik-másik biztos ráébredhet a hibáira. Elég csak rosszkor rossz helyen visszahúzódónak lenni, és máris létrejött a senki által sem kívánt kész helyzet.
Választani kell, a döntéskényszer egyre fokozottabban, intenzívebben szorongatja az ember torkát, facsarja a szívét lelkét. Ekkor jön el az a pont, hogy ha még lehetséges, más megoldás után nézünk, belenyúlunk abba felnőttként, amit gyermekkorban, és fiatalon még nem tudtunk elképzelni sem. Dohányzás, drog, alkohol, azaz próbálkozás a magunkra nyugodt szívvel szánható idő egyre szűkösebbé váló kereteinek feloldozására.

Bolondok vagyunk a szerelemben, bolondozva, és szertelenül élnénk a világunkat legszívesebben. Adódik az autoimmun válasz a kérdésre, miért is ne lennénk bolondok, ha arról van szó, hogy ezt meg kell védenünk?!
Ha ártani nem, használni sem fogunk vele senkinek. A megelőlegezett bizalmat meg majd visszafizetjük kamatostul akkor, ha adódik az öt perc, amit magunkra szánhatunk.

A kérdést fel sem tenné egy elégedett, az önismeret útját járó ember. Mégis miért, mire kell ez az idő? Mire szántuk ezt valójában?! Ez mind-mind olyan kérdés, amit jobb, ha az ember önmagában előre letisztáz, megbeszéli saját magával, ha úgy érzi, méltatlan félreértés keletkezhet, amiből aztán méltánytalan események indulhatnak önfejű, pusztító útjukra. A szellem a palackból elszabadult, így ha nem látom a másik szemében, akkor az biztosan a társadalom problémája, a hely sajátossága, vagy a környezet hiányosságaiból ered.
Következésképpen a társadalom tehát egy oszlop, ami mindenkié, mégsem birtokolná senki önszántából.
A kiút a menekülésből, ha a határokat leromboljuk, befogadjuk a tényt, hogy kevesebbet látunk, mint akik vagyunk valójában, mégsem tettük meg azt a szívességet eddig, hogy léptünk volna a jó megoldás felé, pedig időnk, energiánk lett volna rá elég.
A kölcsönkapott föld és az unatkozó unokák esete, avagy a dohányzás szeánsz, az alkohol a legjobb őszinteséghordozó, az összes többi kurtán furcsa szenvedély, reakció pedig élményhozó abban a magától fáradttá váló közegben, amiben kénytelen kelletlen, de élnünk szükségeltetik. Nincsen hova és nincs az sem, hogy miért. Ennyi már elég is, hogy kamatot emeljünk, hisz ember és istene kapcsolata a hasonlóságukból fakad. A tét egyre nagyobb, és egyre kevésbé számíthat a korábban is már a gyengének megbélyegzett "rosszul elkönyvelt emberi gyarlóság". Emberi mulasztás történt kérem, az a fajta, amit senki nem fog felderíteni helyettünk, ki is
tudná azt, ahonnan ez jött, senki nem fogja megoldani az abból kialakult helyzetet, megtéríteni az okozott kárt, mert senki nem is tudja a középúton, hogy ez létezik, vagy egyetlen ember problémája csupán.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: