​Kellemetlenül szűk helyre bezárva

Nem csak az anyatermészet ébred ám fel kora tavasszal, vele együtt ébredsz te is. Lépést kell tartani vele, és ha nehezen, vagy éppenséggel nem megy, hátrányba kerülsz.

Nem fogsz tudni a természethez közelálló dolgoknak örülni, mert a te figyelmedet valószínűleg valami más köti le éppen, hogy nem tudsz lépést tartani úgymond az élettel.
Nem csak, hogy megkapod, ultimátumot is kapsz ezért, hogy vagy tovább lépsz, vagy állj végre a neked odakészített mankóid mögé. Tiéd az élet, az elnyomás ízléstelen. Egyszerűen ugyanazon séma szerint gondolkodunk. A gyenge hulljon el, ékes szóval az út porával.

Látni, látszani, hallani, hallatszódni viszont lehetséges. Egy elesettnek is lehet szerencséje, legalább annyira, hogy megtapasztalhatja ugyanúgy az életet, persze a maga fakó, nemtelen, semmit nem akaró módján.
A keserűség megmaradjon, mert ennyi ilyesfajta jövevénnyel a hátunktól kitömődve, kell is, hogy az egésznek egy kis bukéja legyen.
Nincsen kérdés, de van helyette ezer válasz, ez az idő, pedig megérdemel azért már némi tiszteletet. A haldoklók becsületére legyen mondva, hogy csendben haldokolnak. Még egy felröppenő fácán sem fordítja ki őket a saját sodrukból, ezért ők tehát valamiben igen eltökéltek.

Ha én tehetem, akkor te miért nem? Ezért nekem valójában minek is kell annyira örülnöm?! Vannak ezek az egyénre szabott feladatok. Igen, találkozhattunk már ilyennel. Ezekre pedig vannak a mi egyéni megoldásaink, melyek, ha csak kis mértékben is, együvé tartozást jelentenek.
Itt van annak a furcsa emberalaknak a helye, akit a folyton az összes lelket üdvözíteni szándékozó anyatermészet szintén megmentene, és csak akkor engedne el szava szerint, ha az ólom súlyával kérlelhetetlenül zuhanna tovább az ővele leginkább kapcsolatban álló mélység, az ő újdonsült társa felé, akivel a leginkább együvé tartozik, vagy szerinte tartozhat.

Igen, a meggyőződés talán az egészből a legfontosabb, és igen, talán bizonyos dolgok adott esetben ugyanúgy járnak mindenkinek, viszont nem úgy, hogy ezért valakinek ebből egy kicsike kára is essen. Az erre való odafigyelés sohasem volt kiváltság, bármikor és bárhonnan bárki számára elérhető. Bárminemű módon visszaélni vele pedig hideg számító lélekgyilkosság.