Képzeld el amit szeretnél és akkor majd az fog történni

Mikor adott esetben közeledni akarunk valakihez, először fel kell "törnünk" a védelmét, tehát meg kell győznünk.

A módszer jóformán mindegy, hisz az eredmény a fontos, tehát a szándék nem csak szélsőséges esetben mérvadó, hanem mindig. Szeretnénk megismerni valakit, mondanánk neki valamit, beszélgetnénk vele csak úgy, ez nem azonban nem az elsődleges indíttatás, csupán annak hozománya, következménye, tehát hogy valamiért érdekesnek találtuk a személyiségét és érdemesnek arra, hogy eszmét, tapasztalatot cseréljünk vele.
Könnyű eltévedni, ha a szándékunk szerint várnánk a dolgok helyes mederbe terelődését, azonban ösztönszerű, hogy kissé zavart helyzeteket őszinteséggel egy csapásra meg lehet oldani.
A jó közérzet olyan mint a partot érő hullám, folyton mossa, változtatja a felszínét a földnek, a homoknak, az iszapnak, mégis csak azt mossa le a felszínről, ami gyengén tapadt a part talajához, de nem fogja egyetlen homokszemért cserébe magára zúdítani a háttérben húzódó domborzatot.

Nem állítom, hogy a homok ezért megbízhat a vízben, sőt teljesen az ellenkezőjét. Mivel a tó, a patak vagy egy folyó kell hogy mederrel, tehát parttal is rendelkezzen, törvényszerű, hogy ez az erózió bekövetkezzen.
Lehet az emberi beavatkozás nyomán már beton és kövek vannak a parton, kevésbé látszik már a természetes állapot, mégis az érintetlen, mindenféle szempontból kevésbé fontos részeken még látható, hogy minden egyensúlyban van. Fű nem nő ott, ahol ázott a talaj, maximum a vízből kinövő nád és más növények érik el a partot idővel és benövik a környezetet.

A természet parancsa így szól; "Nyújts menedéket az arra érdemesnek, ott ahol az ösztönök is tisztán szólnak".
Nem kell magyarázatot adni erre. Ez önmagában véve van így. A stresszesség, a háttérben meghúzódó érdekek, az idő során feltolult anyag könnyen maga alá gyűri, eltemeti a valóságnak igazából sokkal jobban megfelelő állapotot, így olyasmi is bekövetkezhet egyenértékűvé válhat az igazi szándékainkkal egyetemben, amit meglehet nem biztos, hogy szívesen egymás mellé állítanánk, még extrém helyzetekben sem, avagy a példának okáért sem.
Mit lehet ilyenkor tenni? Ha elment a kedvünk és a lelkesedésünk is alábbhagyott, akkor leginkább semmit, inkább véget nem érő várakozásba kezdünk. Várjuk a lehetőséget, illetve hogy adott esetben olyasmi történjék, amihez hozzá tudunk szólni. A rossz szándék sem a pusztítást irányozza elsősorban, hanem a kellemetlen befolyások megszüntetésére szolgál és ez esetenként a tények ismerete nélkül kellemetlenséget okoz. A harag rossz tanácsadó, de ha figyelembe vesszük, hogy önmagában véve az emberi természet része, talán elvezet valahová, ahol még sosem jártunk szívesen anélkül, hogy magunk ellen fordítottuk volna, vagy másokat megbántottunk volna. Röviden ez az önvédelem, vagyis annak "kapcsolója". Mindezt ahelyett, hogy felszínesen lesöpörtük volna valahogy az ezerféle lehetőség közül az asztalról a haragot.

Nincs más választás, védekezni kell, mert veszélyben vagyunk. Azonban ahogy a számunkra szent dolgokon sem gázolunk át gyorsan elvárások nélkül, csakhogy az véget érjen, ezen sem kéne alapesetben. A helyzet válogatja, most mindenféle prioritások megadása, meghatározása nélkül, hogy mit teszünk, tennék.

Ha gyakorlottak vagyunk a helyzetfelismerésben, ez a reflex másutt is működhet. Más kérdés, hogy jól, vagy rosszul, azonban mi megvédtük magunkat, tehát nem sérültünk, így első kézből jónak ítélhető, amit tettünk, így természetes, hogy magunkban azon melegében le is zárnánk az egészet.
Azok a bizonyos visszatérő, újra felbukkanó dolgok. Érdemes különbséget tenni, hogy honnan is származnak. Sem mint a személyiségünk része, sem mint szexepil nem elfogadható, tehát a tény az, hogy rosszul, vagy egyáltalán nem kezeltük a problémát, ami esetenként gondot okoz. Persze lehet nem is nekünk kéne, csak a világ ilyen türelmetlen velünk szemben, de még az is előfordulhat és nem csak egészen elvont esetekben, hogy nagyon is pozitív következményei vannak, tehát nem is biztos, hogy ezen saját magunktól szívesen változtatnánk. Mindez annak kérdése, hogy ki mit fogad el, és fogad be még ellentételezés nélkül, azaz, hogy mennyire szokta magához közel engedni a külvilágot. Egy helyzet általánosságban véve akkor tekinthető megoldottnak, lezártnak ha az már nem befolyásolja a tetteinket és nem hozza sem jó sem rossz következményét, ellenben ami látható sem tűnik kifacsart ellentétekkel telinek másokéval és a másik szemmel sem, így már lezárható és kivonható belőle a megfelelő tapasztalat.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: