Ki mint vet, úgy fizet

Sokan vagyunk sokfélék, és ezt a legtöbbször sokféleképpen szeretjük. Ahogyan az életünket rendezzük be, az maga a megszokott minimalizmus. Senkinek sem kell több annál, mint amije lehet, vagyis amire pénzt tud áldozni.

TV, internet, és ami még a rezsiköltségen felül talán megszokott szolgáltatás, a telefon. Az autó nem alap, de a kényelmes otthon bárki számára az lehet. Nézzünk körül, milyen szolgáltatásokat is tartunk fenn. Milyeneket ezen felül. Van, hogy előrelátóak voltunk, és még időben gondoltunk a helyes választásra, de van, hogy hagytuk a lehetőséget elmenni magunk mellett, és később kicsit jobban ráfázva a dologra, kénytelen-kelletlen a kedvezőtlenebb ajánlatot fogadtuk el. Ezek sorozata balszerencse, de az más kérdés. Azon most ne is filózzunk, ha lehet, miként is viseltük a terhét, viselkedtünk a súlya alatt.
Lehet az közben, hogy egy csomó új dologról nem szereztünk tudomást? Új lehetőségekről, az eddigiek kombinációjáról, azokból született fejlesztésekről egy hasonszőrű folyamat során, csak akkor, mikor a jól megszokott, bejáratott dolgoknak hirtelen létjogosultságuk nem lévén többé lábuk kél, és ezért kénytelenek vagyunk az újra fanyalodni.
Nincs mit fokozni ezen, a haladás az elmúlt száz évét, az előző ezerével összevetve. Hirtelen lett egy csomó minden. Mint mikor minden összejön.
Annyit, hogy lett hova bedugni a turmixgépet. Persze, a kép egy kicsit sarkos, de a tendencia az ez, s ezt jól mutatja.

Ma már mindenkinek lehet saját rádiója, amit csak ő hallgat potom pénzért havonta. Ilyen a Deezer. Pedig hányan voltak tíz évvel ezelőtt is még talán, akik antennával vették és adták a jelet. Ma már mindenkinek lehet saját weboldala, blogja, bármije. Aztán jött egy másik korszak, amit webkettőnek neveztek el. Pedig hányan szerettek volna a nagyok mellett úgymond muzsikálni. Akik mindenről tudtak kizárólagos jogosultsággal még idejekorán. A zártságból egyre csak egy nyitott tér kezdett kialakulni, most ugyanabban az időben tud boldog boldogtalan mindenről, és még csak híroldalakat sem kell néznie, mert lehet saját kezdőlapja, ilyen a pandastart.hu.
Nagy divatja volt, de inkább nivója annak, aki szakmáját egy ilyen helyen, piaci környezetben tudta minőségében gyakorolni.
Ez talán most is egy opció, mert mondjuk ki, a nagy nyitottság nem ér semmit, illetve mi, emberek nem értünk el vele semmit, ha nem hallgatunk egymás szavára. A tanítvány a mesterére, a tanonc az oktatójára. Ne adj isten, szakmai döntések alapja is lehet ez, viszont mindez nem ad, adhat alapot visszavonulásra, visszakozásra a nyílt színen. Ez egyszerűen inkompetens. A megtisztelő figyelem és a példák szétzilálása, holott vannak sokan, akik még mindig ezzel próbálkoznak. Újat létrehozni, alkotni ott is, oda ahová elvileg nem lehetne. Inkább, mint nézni hogyan dől dugába a zártságtól eltávolodni vágyó nyitott emberek immáron számos helyütt megnyitott világa. "Próbálkozni lehet, de..."

Észérv, vagy ellentétel, negatív példa, vagy egy nagy felsejlő kiáltás következzen?! A következő sorokban ott lesz, mert ugye van, hogy a haladásnak ára van. Néhány dolgot meg közben fel kell adni egy időre, de a kényelem azért szempont, a rálátás is talán a dolog elengedhetetlen velejárója, mert az egész önmagában tulajdonképp nekünk kedvez. Szava szerint. Szóval akarva akaratlanul belemegyünk a dologba, a legmélyére, ahol már illő, hogy tudjuk, hová tévedünk el.
Ez egy alapvető emberies magatartás, amit több, mint illetlenség a mások káráért is egyszerre csak másképp előjelezni. Elmondható, hogy a haladás ilyen fokú ellentételezése végett a felelősség akkora, mint abban a bizonyos bezárt állapotban, mikor az egésznek csírája csak egy volt.
A pálya, karrierválasztás, de még jóízűen az egy helyben toporgás is a személyes tulajdonságaink miatt is lett az, amit választottunk. Mindegyiknek külön íze, hangulata, céljai, eredménye és végül hatásfoka van. Egy tollal bonyolult lehet házakat építeni mondjuk, hogy a képtelenség benne érthető legyen.
Első körben, még a haladás folyamatának megkezdése előtt körülnéz mindenki, hogy vajon megfelelő-e, adott-e minden szempont, ami gondolatban létezett a tervezésnél. Globális felmelegedés? Hogy is ne, már csak ezért sem környezetszennyező anyagokkal számolunk. Adott esetben egy laptop a papírt is kiváltja, szóval, de ezért mégsem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni egy ipari létesítmény kárára.
A környezetvédelem egyrészt hihető dolog, lehet benne hinni, mert nem mindig teljesíthető rögtön első szóra. Fejlődhetés, fejlődés iránya az, nem pedig a korrupció. Egy teljesen más dolog.
A nyitottság megvan, természetes, na de van-e az egyáltalán elegendő tér, hogy jó irányba érvényesülhessen, nem pedig először egymást, majd mindenkit, végül meg a saját hasznunkat lesve csupán senkinek nem jut a jóból, és akkor beszélhetünk megint, mondhatni fölöslegesen az egyes ember felelősségéről okulásképp motyogva magunkban.

Ezek után jól jön a kérdés, hogy vajon hány újdonságon ugrottunk át, hányféle eszközét nem ismertük meg az egymással való összecsiszolódásnak, így vajon hogyan fogunk örülni nekik, ha rögtön megugrik felénk, amint lehetősége adódik rá.
Bizonyos, hogy haragudni nem fogunk érte. Ezért cserébe viszont kicsit tovább marad a vaskalap tevékeny voltunkban, mint mikor a szabadidőnket töltjük, vagy mikor más tölti az övét. Az ilyesmi dolgokat az ember már csak tudatosságból is szereti megérdemelni, ez nem szakmai elvárás, vagy hasonló ellenkező esetben inkompetens eredményeink egyike a többi közül. Mert előfordulhat, hogy a nagy hévben már másokat győzködünk. Legalábbis a látszat szólhat jócskán erről.
Innentől már megint nincs tovább? Lehet, hogy nem elég az otthon kényelme, nem eléggé tettünk ki magunkért, hogy mindent megtegyünk, viszont, azt tudjuk, hogy szó az volt róla. Kicsit késve arról, hogy a teljesség igénye alapvető emberi elvárás. Mindig.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: