Kiderültek bizonyos dolgok

Annyi idő telt, telik el, hogy nem is emlékszem már rá, hogy hogy is volt ez tegnap. Körforgás. egy szóban a lényeg. Ezért kell igazodni dolgokhoz. A körforgás ismétlődés, az ismétlődés pedig valahol azért a bizonyosság.

Nem sejteni kellhet az életet, hanem sejtetnünk kellhet magunkat abból a ködből is, ahonnan ezt, a körforgást nem ismernénk fel.

Lassú és kiszámított morózus sétáink ezeken a vidékeken teszik olyan hajlékonnyá a természetünket, amilyenné akkor pont nem szeretnénk, hogy legyen. A gondolat, hogy megtettünk valami olyat, amely nagyszerű és hasznos, és ez most enyészve enyészhet el a semmibe, merőben lázító. Szülessen meg ugyanis az másból és mástól?

Valamit nagyon félreértettünk... Hogy az iszákosság hajlam, a feléledés jutalom. Az érzék pedig érték?
Nagyon hosszú és hálátlan mese ez az élet. Egy kényszeredett őrlés az amúgy is kényszerpályán. Az érték nem fokozható. Nem illik.
Ha csak minket most éppen meg nem mentenek, mienk a bor és a bora. A bora annak a szőlőnek, a cefréje annak a gyümölcsnek, melyeket illetlenül egy ínyenc fogyaszt.

Kell legyen az apokaliptikus világmegmaradás, hogy az épen és szerves részét képező dolgok az életnek ne zavarják egysíkúan a természetünk ezerszínűségét. Tudjuk, hogy zavarunk. Az ember tudni akarja, hogy zavar. Zavarja-e a természetet. Ez az egészséges parcellázott szembeszegülés a természettel. Hol itt, hol pedig ott moccan felfoghatatlan pozitúrákba. Az emberi lélek művészet. Művészien mutatja meg magát, ezzel együtt a sokadik felvásárolt parcella után már csakis művészien és művészinek mutatkozik.

Meglehet, hogy gond- és ettől a világtól csalafintán túlterhelt. A hallgató bölcs önmagát terheli túl inkább. Az úgy szebb, jobb.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: