Köszönöm szépen

Ha már a sokadik hajnalon a héten is vérmesen indítjuk a reggelt, azzal a tervel, hogy ez a nap más lesz, jobb lesz, tele lesz érdekes, új dolgokkal, soha nem látott történésekkel, idézzük fel csak, meséljük el magunknak a korábbiak történéseit, mielőtt nagyot csalódnánk vagy pofára esnénk, hogy a nap nem elsősorban a egyedi történésektől lesz különleges, hanem attól, hogy elértünk valamit azon a reggelen, amit korábban nem.

Ez megszínezi a napot, kitüntet a figyelmével bennünket, egyszóval értékké válunk aznapra, egy értékes személyiségnek érezhetjük magunkat.

Ha én pap lennék, és már a sokadik önjelölt járulna elém azzal a kéréssel, hogy áldjam, vagy avassam szentté csak úgy a semmiért (ez fikció, nem a valóság), meglehet kicsit vérmessé, haragossá válnék, ha nem jó kedvemben találna ez a szemtelen kérés. Ügyet biztosan nem csinálnék belőle, hisz mint pap, jó szándékkal tele, az emberi természet istene felé fordításával telne meg az összes cselekedetem, akörül forogna minden központi gondolatom, ezért ebben ezért munkálkodnék, viszont nem a legjobb kedvel, és biztosan kissé megtépázott önérzettel teljesíteném a kiszabott feladatot.
Az emberek hülyék, ebből nem is kell különösebb problémát fabrikálni, mégis a természetben tett szándékos károkozás, ha a sors engedi, és eljutunk odáig, már megérhet egy szentmisét.

Éberen álmodom és nap mint nap sárral tapasztom be a lélekben keletkező lyukakat, hogy visszataláljak magamhoz a nap végére, hogy valamilyen kedvel fejezzem be a naplementével időjárástól függetlenül a napot. Nem tépek le virágot, nem okozok kárt értelmetlenül, ezért engem senki meg ne kövezzen. Ez egy vállalható kijelentés, jó, ha a virág letépése okkal is történik, az neki még attól nem lesz engesztelő.
   A vesém, a májam nap mint nap csúcsra jár, hogy kitisztítsa számomra a szervezetemből a mérget, feldolgozza a tápanyagot, ezzel energiához, életerőhöz juttasson, és én ebben pedig csak segíthetek nekik azzal, hogy amit megeszek, az könnyen feldolgozhatóbb legyen a számukra.
Ezért hálával tartozom a vesémnek meg a májamnak, de az összes többi szervemnek is. A tüdőmnek azt, hogy elviseli a kátrányt és a nikotint, a hugyhólyagomnak a napi többszöri ürítést. Az agyamnak, hogy mint egy számítógép, vezérli oly sok létfunkciómat, engedi, hogy bonyolult gondolatokat szőjek, fogalmakat alkossak számomra ismeretlen dolgokról, a szívemnek pedig azt, hogy nem koncentrál jelenleg túl nagy nyomást az érfalaimra. Azért is hálás vagyok, hogy visz a lábam előre, tehát kompletten az egészségemért, így nem panaszkodom.
Nem magamra haragszom, mikor egyszerűbb elképzelésekben vallok kudarcot, ezért inkább a világot ostromlom. Azonban tudom, hogy a világ az én tükröm, ezért nem esek neki minden mondvacsinált okból, nem köpöm le, gáncsolom ki a lábait, csavarom ki a kezét, homályosítom el a képet, amit látok. Nem ijedek meg attól, amit tapasztalok, hacsak valami meg nem zavar, de újfent erre is vigyázok, mert felelősséggel gondolok a jövőre és tervezésnél a jövőbe, mástól el nem várnám, hogy helyettem tegye ezt.
Az egysíkú dolgokat utálom, mert ezekkel az élet egyszerűen megüresedik, kietlenné válik. Azonban a pusztaság szép.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: