Lenni vagy nem lenni

A fény és az alagút esete, azaz nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól. Mit tesz az ember, ha jónak látja a dolgokat, de úgy érzi, hogy mégsem mehet ez így tovább?

Kompromisszumokat köt, ha látja a fényt az alagút végén. Hajlandó változtatni a hozzáállásán, a megítélésén, visszábbvesz a lendületből, másképpen szólva tehát befektet bizalmi alapon valami olyanba, amit még kevéssé ismer, mégis bízik a jó végeredményben, illetve abban, hogy összességét tekintve minden csak jobb lehet majd a mostaninál.
Nem kell ehhez előkotorni az összes emléket, s azokat egy csomag szűz papírzsebkendő mellett átrágni, hogy valami felsőbb hatalom irányítása alatt hozhassuk meg a megfelelő döntést, de férfiként sincs arra szükség, hogy a kocsiba bevágódva a haverokkal valami szórakozóhelyen érjen minket a hajnal.
A döntés mindenkinek a sajátja, de nem egy világosbarna plüssmackó, amiből az igazság a legapróbb részletekig kipasszírozható lenne.
A státusz, a különféle szimbólumok és az összes erény semmit sem ér, hiába a hatalom, a komplexebb és lexikális tudás, valamint a legjózanabb megítélés is, ha abban a percben már annyira belebonyolódtunk a lehetőségeinkbe, hogy már értelemszerű lenne gyököt vonni, hozzáteszem mindezt a legjobb tudásunk szerint a világ minden kincséért.

Az első csillagászok kicsit kisarkítva látták a napot, éjszaka pedig a holdat. Ezzel együttvéve viszont mégiscsak túlzás volna azt állítani, hogy hülyék lettek volna ahhoz, hogy felfogják és befogadják, hogy a naprendszernek több bolygója van, és mint olyan, egészét tekintve a galaxis része.
A modern tudomány alapja az ókori csillagászat és a matematika, amit divatos mondani, sufnimegoldásokkal építgettek, fejlesztettek fel egészen a mai szintig.

A tanulság a folyamatosság és a megfelelő impulzusok. Viszont ha már beleőrültünk az egészbe annyira, hogy minden további nélkül lehetetlen dolgokra is önként vállalkozunk, jobb ha jelképesen elővesszük valahonnét és megnyomjuk azt a bizonyos "piros gombot".
 

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: