Másképpen gondolkodók...

Többek közt alkati kérdés, ki így, ki úgy gondolja jónak ugyanazt. A megoldás kézenfekvő, de talán mikor magunk is érintettek vagyunk, mindig kicsit másképp állunk hozzá.

Természetesen a legegyszerűbb dolgokat csak egyféleképpen lehet megoldani, ezért ez a különbség másképpen csúcsosodik ki majd.
Megoldjuk a világ gondjait? A legnagyobbakat is meg tudjuk?!
Ekkor talán érdemes kicsit gondolkodni, és számba venni azt, hogy vajon nem-e a mi megoldóképletünk lett, volt talán felesleges, esetleg jobban oda kellett volna figyelnünk azokra a dolgokra, melyekből kiindultunk.
A tyúk, vagy a tojás volt előbb? Ez itt az örök kérdés, így ha ebből a megszokott rutinnal indulunk ki, nem érzékeljük az ezen felfekvő hangsúlyt, megszólítást, ha van.
Az más kérdés, hogy ezt érzékelni jó esetben nem is kell, hiszen ami másodlagos, az egy füttyszóra nem válik elsődlegessé csak úgy.
Félelmek, hiedelmek közt a legutolsó sorban is tartsuk meg a rendet. Ez egy nem elhanyagolt és egyáltalán nem elhanyagolható dolog. Könnyű rossz színben feltüntetni bizonyos dolgokat, a zajló folyamatokat (sőt ezek könnyen fel is tűnnek rosszul, de...), viszont mivel csak az hibázhat, aki tesz is valamit, így mi is emberként csak a tevőleges dolgokat vagyunk képesek befolyásolni.
Az más kérdés, hogy tesszük-e ezt.
Nem a másik két szép szeméért vagyunk tisztességesek, leszünk becsületesek vagy válunk önmagunktól is kiszolgáltatottá, jól átgondolt helyzeteinkben önfeláldozóvá.
Természetesen a szerencse forgandó, és az egyértelmű győzelmi helyzetekből is származhat számunkra veszteség, amit nem, vagy csak nagyon nehezen vagyunk képesek leírni magunknak.
A becsület nem véd meg, az van. A védekezésünk vonalai közül az egyik utolsó.

Okafogyott tehát annak folyton a hangját hallatnia, aki ismer az adott helyzetnél mélyebben folyó forrásokat, és pedig nem megbénulva várja a vélelmei beigazolódását.
Nem a nagy hang irányított sohasem. Jól csak az ezt is átívelni képes bölcs hallgatás volt képes látni mindig is.
Sajnálatos módon a mélyen gyökerező problémák gyökere valahol a mélyben van még a bölcs számára is, ezért fel kell vennie néha a legkevésbé kedvelt álarcait is, melyek épp úgy igazak, mint az a maszk, amit magunkról fennhangon hirdetünk, mikor beszédes hallgatásba burkolózva nem mondunk semmit.
Az, hogy ki mennyire fogékony bizony az egy más kérdés. Nem feltétlenül szükséges mindenben egy lépéssel előrébb járni, és mint valami zerge szökellni, hogy befolyást szerezzünk a nálunknál magasabban lévő dolgokról.
Az, hogy ténye ellenére engedjük-e az igazságot kvalifikálódni a maga helyén mutatja, hogy vajon ténylegesen mekkora felelősségünk is van a balszerencse áradásában.
A becsületesség diszkvalifikálása, diszkvalifikálódása egy olyan sértés, melyet csakis a szabadságérzetünk tudtával viselünk el. Mikor ezt nem tudjuk idegesek leszünk és kezeletlen, gyilkos indulatokkal kezdünk el játszani. Valószínűleg, hogy fogunk-e érezni ilyet, messze nem a becsület kérdése, ahogy az sem, hogy az aki kevesebbet tud az adott helyzetről, az rossz volta miatt tud-e vajon kevesebbet. Mennyire vagyunk szabadok ekkor. Ez a valódi kérdés!

És vajon a sok hülye feltett kérdés, és a hidegen hagyott, közben ezekre beérkező válasz nem fog-e nekünk egy legkevésbé sem kívánt identitást adni az elkövetkező időkre, mikor igenis őszinteséggel szeretnénk kérdezni?
A szándék a már megkezdett mondanivalóban csúcsosodik ki. Mi is történik akkor, ki mit tesz, ha ebbe belekezdeni sem vagyunk képesek? Átértékeljük magunkat. Mondhatni. És bohémmá válunk, hogy elérjük a legbensőbb céljainkat. Ez egy ezer felé áramló tömeg, aminek viszont tudni kell az irányát. Ismerni pedig kell a következményét később.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: