Megpróbálunk eszköz nélkül rajzolni (praktikák)

Nézzél bele a fókuszpontba, és amit ott látsz, nem biztos, hogy tetszeni fog majd. Lehet azért, mert annyira elmélyedsz majd benne, hogy elfelejted ezt.

Látsz egy olyan újdonságot, melyet úgy érzed rajtad kívül alig, vagy még nem látott soha senki.
Mert nem szeretnél már jobbnak lenni másoktól, ugyanis ezt magadért teszed. Fontosnak érzed, amit csinálsz, ezért magadat is fontosnak érezheted.
Úgy érzed, hogy bármit mondasz, az jó, bármit bárhogyan teszel, az helyes.
A súlyos döntésekről valahogy megfeledkeztünk. Ez is ide tartozna, viszont ez mindennek még csak nagyon az eleje. Még semmiféle hangsúly, mellékzönge nem tudott kialakulni, annyi idő sem telt el, nincsen még meg, nem volt meg a bizalom tiszteletköre.
Úgy érzed, hogy nem kell, mert nem ezért vagy itt. Célokat találni, találj célokat. Ízlelgessed gondolkozz rajta, s a végén a tekinteted fogja elárulni rólad a magad számára, amiről eddig nem beszéltél.
Fuss, ha gyáva vagy, ordíts, ha ideges, dühös lennél, merevedj meg, ha érzed a veszélyt. Érzel, látsz, tudsz és teszel. Feledkezz erről most el. Ebben a dologban a magyarázat nem innen ered. Ne szakítsd meg a kört. Ne légy türelmetlen és ne légy azokkal balga, akik a kenyeredet adják. Légy, mert leszel emellett a dolog mellett lojális. Az egyetlen dolog, ami miatt értékes leszel, az ez. A tekinteted.
Most rajzold meg a képmásodról, a benned lévő alakról a rólam kialakult képmását, ha jól dolgoztunk, most már készen állsz rá teljesen.
Minden részletét, én nem megyek sehová. Ha jól csinálod, sokat gyakorolsz, gyarapodik a tudásod, később lehetsz önálló. Ez az, amiért az egész az elején valahogy mégiscsak elkezdődött, és benne voltunk mindketten, te és én, egyedül a mi kis általunk létrehozott fantáziavilágunkban.
Te ott a sarokban, igen, terólad beszélek, azt szeretném, hogy ennek az egésznek általunk a nyertese, hírvivője, légy, s azt, hogy ne kelljen számot adnod folyton folyvást a tudásodról, amit ezek felett igenis birtokolsz.
Miattad sem vagyok hajlandó már hozzád szólni, érted teszem ezt, olyan nehéz volt elérni, és végre sikerült, hogy a folt, a pecsét, amit folyton magadnál magadon hordasz, ne okozzon végre kiütközést ebben a gyönyörű életben a te arcodon.
Azt szeretném, hogy sokkolj, sokkold önmagadat a mozdulataiddal, a tekinteteddel, és azt, hogy ne csak lásd meg, hanem értsd is és fogd fel végre, ami körülötted zajlik mióta élsz, és éled az életed.

A hajlandóságod többet elárul rólad, mint szeretnéd, töltsd fel a kis világodat élettel, légy a titkaid tudója, mert nem elég az, hogy birtokolsz. Légy végre egy az identitásodnak megfeleltethető személy, egy olyan, akit nem a várakozása határoz, és tesz emberré. Tedd tönkre ezeket a rémségeket a fejedben, ezt akarom tőled, ezt akarom látni. Felszabadítólag hat terád is ez az érzés, ugye?!
Légy végre az, aki vagy, az, aki lennél, ne légy gyáva, ne fuss el sehova, mert úgysem találsz örökké majd menedéket. Rád omlik a porrá zúzódó hegy, ahogyan a természet törvénye mondja, ha reng a föld, és cikáznak a villámok a fejed felett. Ezen a bolygón élsz, ugye?
Itt éled az álmodat, de nem kell, hogy így legyen. Végre ember légy, ne csak az az alak, aki a képzeletedben játszik.
Fogva tart téged, a szád összehúzódott, a szemed egyre kisebb, szinte alig látszik a bogara, mert hunyorogva tekintesz a világra. Mentsd ki magad ebből, szakítsd meg a kört, ne fulladj, mert meghalsz belé, attól, ami belőled fakad. Ide tedd a vágyadat, ne kérkedjél olyannal, ami még nincs is. Nincs teljesen a birtokodban.

Hass, alkoss, gyarapítsd a tudásod.

Ennél szebb ebben az életben aligha fog veled történni, ne bánkódj, ha közben mindenedet elveszítetted, érezheted persze azt, hogy örökre, de megtérül, "bizony mondom" és visszatér hamarosan.

Nem fog több történni, mert nem lehet. Lehet csak egy félig létező valami eleddig, de ugyan benne van, bele van feccölve, invesztálva a bizalom, a tied és az enyém is, a miénké mind, akik itt vagyunk, kétkedésnek helye tehát nincs.
Innovációra, papírlapra, bringára, szexlapra fel "polgártársak" mert itt bármi megtörténhet, és meg is fog történni, nem csak egyszer, hamarosan...
Te engemet majd hogyan fogsz szólítani? Szólítasz egyáltalán valahogy?! Mondatja ezt valami velem.
Sekélyes a fantáziád, mert jóllehet érthetően racionális okból nem mersz annál nagyobbat álmodni, mint amid van valójában, félsz megtoldani azt jókor, mert az úton elvesztetted a sanyarúvá váló lelkiismeretedet, és erre keresed a választ azzal, hogy mindig egyfolytában kis lépésekkel előre megvalósítod magad, nem törődve a sokkal, de nem is érzed ettől magad szuperhősnek, viszont a meglátásodat, az intuíciódat "ettől bizonyos" időre elfelejtheted. Kétkedve bár, hogy ennek az alaknak bizony milyen eredménye születhet, egy vázlat született, rajzolsz, vetsz a papírra ilyet, s abból kiindulva fejleszted készre, szűröd le a tanulságot úgy, ahogy minden történet végén teszed, mint bárki más.
Kicsi szem, nagy száj, vagy fordítva, pisze orr, a fül helyén egy karika, én kíváncsi lennék rá, türelem. Bot nélkül tanulunk meg járni, azt később csak igénybe vesszük, és azért csakis, mert szükségünk van rá. Az eredmény lett, ni.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: