Mi tehát a harmónia (összhang)?

Nem csak színeknek, a természetnek, az egymással összecsiszolódott elemeknek van harmóniája. A komplex dolgok is ugyanúgy harmonizálnak, mint az egyszerűbbek.

Valahol minden véget ér, idomul a körülötte lévő, a vele kapcsolatban álló környező elemekkel. Talán kicsit úgy, ahogy a víz is mindenhová befolyik. A harmónia idomul, alakít, hogy egyre több dolog váljon összekapcsolhatóvá, avagy, hogy egyre több környező dolog összekapcsolódhasson, kapcsolatba léphessen egymással. Ez a folyamat lehet korlátozott, netán véget is ér, adott esetben viszonylagos módon rejtetté válhat.
Rengeteg természetes és tudományos (mesterséges) megjelenési forma, minta létezhet. De mégis mi történik akkor, ha ez a folyamat látszólag elakadt, nem történik, vagy láthatóan nem történhet tovább?! A pánikba esésen túllépve egyel, lehet egy kicsit várnunk kell, hogy újra összhangba jöjjünk magunkkal. Ez már csak azért is fontos, mert e nélkül, nem sikerül tanulni, új információt befogadni, részben azért, mert nincs hová, másrészt, ami az első eset tapasztalata alsó hangon, a száraz tudás olyan, mint a jóllakottság érzése, nem képez végérvényesen hátrahagyható biztos alapot, viszont letudva ezt mégis elrugaszkodva a valóságtól kissé, más irányokba indulhatunk tovább, mivel szolgáltathat alibit.

Nem vettük birtokba, mégis egy pillanatra a miénk volt. Ez a többlettudás megszerzése szempontjából adott pillanatban, abban a percben nem fontos, mégis a további útjaink során igenlően elengedhetetlen lehet majd. Hogy mennyiben, az saját döntés, de a helyzet akkor és ott adott volt, bekerült tehát a memóriánkba a többi eleddig megszerzett értékünk közé. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy egyedül vagyunk, akkor nézzünk jól körül. Nézzük meg, mi az ami körülvesz bennünket, és hogy ez a dolog hogyan harmonizál, milyen egységet alkot. Ha nem nyugodtunk meg, és a felvett szükséges input, információ nem volt elég, a kielégítő választ ott lebeg az orrunk előtt, mert ezt már előttünk akár egy tizedmásodperccel
megtalálták. Ha tovább folytatjuk, tévúton járunk, járt útra tévedtünk, amit feldolgozni ismét az elfogadása helyett egyrészt terhelő, másrészt teljesen fölösleges. A harmónia többek között ebben segít, hogy ha ezt másodszor is fel kéne netán dolgozni, méghozzá feltétlenül, oda tudjon illeszkedni a másik mellé károkozás nélkül, ahhoz kapcsolódva hasznára lenni a másiknak is egyúttal kölcsönös módon akár végső soron.
Hol van ennek a határa? Ennek a határa talán a saját határaink, mert látszólagos nyugalomban is lehetünk annyira felsrófoltak, olyan feszültek és annyira szétszóródva, közben pedig ez egyáltalán nem is látszik, hogy annak megoldása csakis az egy perc nyugalom, a környezettel és a velünk kapcsolatban álló dolgokkal való harmonizálással, tulajdonképpeni együtt létezéssel oldható meg. Ez a "kölcsönös tiszteletadás" bármiféle továbbiakon túl a harmónia.

Az az állapot, amikor természetében egymással ellentétes dolgok, élő és létező tehát együtt tud a másik hasznára lenni.
Talán megvan a természetnek az a csodája, amikor látunk a másikban valamit. Tudjuk, hogy nincs benne, de mégis centivel talán nem is mérhető módon van közel hozzá. Mikor lehull a lepel?
Áldás és átok egyben, mert rajtunk múlik csupán, ez a mi sajátos belső döntésünk, hogy miként viszonyulunk majd hozzá. Ebben nagyon sok minden megtalálható. Ez tehát a harmónia, az összhang.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: