​Mit csináljunk? Kőlevest

Egy portfólió az életemről. Ha kell, megkaphatod. Ha kéred, odaadom, de mégsem fogom elajándékozni neked egy szemernyi részét sem.

Nem kaphatsz belőle, nem birtokolhatod, és ami nagyon fontos, nem válhatsz meg tőle önként.
Ki az, aki erre figyel? Ebben az univerzumban mindenkinek van, csak neked nincsen problémád, mert nem lehet. Te vagy az egyetlen, aki ha úgy tetszik készakarva lett kiválasztva arra, hogy bűnös legyen büntetlenül, és ezért örökké bűnhődjék.
Úgy gondolom, a világ ettől megváltozik. A létező dolgok, magának a létezésnek a végére pont kerül. A létezés tehát immáron van.
Nem állunk egymás útjába, nem tudunk, és nem vagyunk képesek akaratlanul keresztbe tenni másoknak.
Távolabb kerülünk ezáltal magunktól, és közelebb ezzel egyenesen arányosan másokhoz. Sérülékenyebbek lettünk eddig ismeretlen külső hatások számára is. Az akaratunk csak annyit ér, amennyit megmutatni vagyunk vele képesek.
Egyetlen különös gondolat viszont nem tágít. Nem elég neki a tradíció, elégtelen neki, számára az alázat. Tök mindegy hogyan kezeljük, ő mégis ránk ölti az akaratát, reánk szabja azt, amit gondol és szeretne.
Megmondja mit tehetünk és azt, hogy hogyan. A többi már csak rajtunk áll, szenvedhetünk bármennyire is nyilvánosan, bűnbánóan, magunktól elszakadva egyedül.
Mindez nem érdekes. Az, amit ez az egy gondolat velünk kifejezni szeretne, azt nem egyetlen embernek kéne megoldania. Nem az egyénnek kéne és kellene kitalálnia rá a megoldást.
Nem a kegyesség hoz jó megoldást. A kegyesség, ha a megoldás messziről jön, akkor az a kifejezés és a kifejeződés védelmező eszköze velünk szemben.
Hagyatkozzunk csak az eszközeinkre és jöjjünk tisztába magunkkal. Ki az is akik vagyunk? Kivé fogunk válni, ha bizonyos dolgok megtörténnek majd velünk...
Csak az hozhat jó döntést, aki tud élni a saját eszközeivel, és felismeri a saját korlátait.
Az élet nem kéri tőled, hogy szerelmesedj bele saját magadba és ejtsen rabul téged a saját gondolatvilágod és varázslatosságod.
Az élet azt kéri tőled, hogy ezt ne tedd! Ezért tehát meg kell tanulnunk távol maradni az élettől? A színpadiasság pedig egyedül a vezéreké és az uralkodóé?
Kupálódjunk is ki, amennyire kell, és amennyire lehet, hiszen vagy az élet van, vagy bennünket "él" az élet. Megérthető? Az... 
A törődés fontos dolog. Megmutatkozik a segítségével, hogy a ránk maradt "világvége" miben is létezhet. Létezhető!
Mindez messze nem erőszakos, ha ugyan "az volna az egyetlen gond," a legfeszítőbb rémesség egyetlen kulcsa, volna hová fordulni a dolgok könnyed megoldásért.
Mert ez is olyan, mikor eluralkodik rajtunk az élet. Létezik, úgy mint mi.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: