Nem csak a munkáltató, a munkavállaló is érték

Gondolhatja ezt bárki a korban, ahol lassan mindenünk meglehet úgy, hogy emellett alapértékek hiányoznak.

Ez a piac törvénye, azonban az életösztön ennél erősebb lehet. Valószínűsíthetően nem fog jobb vagy rosszabb teljesítményt nyújtani az a munkavállaló, aki magyar területen nyugati struktúrában keleties fizetéssel dél felé füstölög annál, aki mindezt ugyanennyiért a saját szája íze szerint teheti meg már az elején.
Az ilyesfajta hozzáállás szitokszavak mellőzésével egyszerűen maga a gyalázat, mert ez a torz értékrend nem, hogy nem vezet sehova, ennek fejében gyarmattá teszi azt a kis szabad területet is, amin még nemrégen asszimilált léptek zaja hallatszott.

Nem gyávaságról van itt szó, ez egyszerűen tudatlanság a pénz bálványozása mellett ékes templomokat megjárt bajok súlyosnál súlyosabb áthárítása a gyengébbre, a globális folyamatokat nyaldosó örökérvényű folyásirány örökérvényűbbé tétele mellett.

Gyalázatos, hogy manapság virágzóbb iparággá épült a kis pénzűek kifillérezése, mert névileg többen foglalkoznak az ingatlanunk hogyanlétével, a nyári pihenés mikéntjével, a sohatovább kötendő biztosítások lehetőségeivel, mint amilyen a két kézzel, ésszel és erővel teremthető munka ebben a kódexben valaha is lehetne.
Ez saját olvasatban azt jelenti, hogy könnyed parancsszóra kizsákmányoltakból anyagiak nem lévén totális emberi csődtömeggé válunk, mert sem semmiféle ellátás nem érkezik a hátországból, sem maga a lehetőség nem él meg errefelé, hiába is vártunk rá.

Kategóriák: