Nemes és nemtelen

Az élet nem egyszerű. De nem is inkább könnyű, ha már inkább összetett. Az egész úgy önmagában kerek kell, hogy legyen, különben enélkül ezekben a holtidőkben középütt nem lenne mivel eltölteni a fennmaradó időt.

Dolgok, amik hátramaradtak, de mint a rekkenő hőség nyáron, a helyükre libbennek, zuhannak, sőt mi több, megtérnek, amint minden feltétel adott, vagyis az összes zászló úgy áll. Kérem és könyörgöm, nincsen túlzóan nagy újdonság a nap alatt. Az ide kívánkozó szó és fogalom, ami a nyelvből kihalt, a "vala". Kergetünk-e talán puskával a réten nyulaknak hitt délibábot? Nem hiszem, mégis vezényszóra, szónoklatra fel a közös lobogóra, annak meg a rúdjára, ezt tesszük.
Nem lehet mit tenni, hiszen a hamisság még mindig előbb látszik, mint maga az igazság.
A dolgoknak veleje, a felvidulás aprón horganyzott szárnya. Nem feledkezhetünk meg a magunk komfortjáról, és ez sajnálatos. Az viszont még sajnálatosabb, hogy eme úgymond el, hogy "tárgyképző" sem szolgál másra végső soron, mint azoknak az szintúgy fennkölt igazára, akik nélkül ez az egész, mi még nem is létezik, csak a réten rohangászik, jobban választott szavából nem létezhetne. A haladás egy dolog, a fejlődés egy megint másik. Fejlődve haladás a süketség és a némaság, de leginkább a "süketnémaság miatt" nem párosítható fogalom.
Szinte már tényszerű, hogy a nagy tömegek nem látnak, hallanak, csak éreznek, de azt igenis nagyon. Mindinkább a bábozó nyúl, aki a réten szaladás helyett ma inkább bábszínházba ment, mert a nagy melegtől a horizont alatt délibáb jött létre, ahogyan a nap süt, és abból az már tegnap jól látszott.
A nyúl, akit megesznek, most másképp döntött! Jobban tudta mi kell neki, mint egyébként mértékét tekintve, az elvárható volna.
Lappangó ütéskényszer, és a rehabilitált kényszergondolatok tipikus esete. Avagy, hogy szülinapi tortába tenyérrel nem csapunk, pláne nem a máséba, mert ez így van jól.
Vannak visszatérő álmok, melyekben az emóciónak, az emberi érzésnek rettentő előkelően fontos szerepe van. Ezek olyankor manapság leginkább karámok, és nem a bőrét sértő tövises, valahogy semmiképp sem.
Egy jutalom, hogy a hormonok, és még néhány emberi szerv, és néhány nem csupán orvosi fogalom, melyek azonban korántsem a spiritualitás fensőbbségének származékai megjelennek, mint hordozó és hírvivő anyagok a szellemi világban. Ilyen például a tesztoszteron elszenvedő félre gyakorolt hatása, a szemérmesség hamiskásan sokatmondó egyszerűen nem létező bája, vagy az egyenlet végén a valakinek nyújtott emberi mintakép, ami nem egy kő vagy faszobor rettenetesen kimunkált mintája, hanem egy szegről-végről összekapart igazmondás úgymond.
Kétség sem férhet hozzá, hogy ehhez annyian nem vagyunk épp elegen, amennyi most megszámolható volna, és ez a vérmesség inkább szégyen reánk nézve, azokra, akik gondolkoznak, sem mint kérkednünk kellhetne vele.
Kell, kellhet. Mert a horizont azt a napját keli, ami tőlünk leginkább hatalmas, ebbe pedig mi nem vagyunk úgy illesztve, hogy bármikor is beleszólnánk.
Az élet maga az, aki a legjobb rendező, nem emberek és eszmék, vagy állapotok! Koránt sem.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: