Nincs egy ember se(, aki...)

Hogy mit tehetünk a környezetünkért? Ha már egyszer a magunk hasznára hajtjuk, mi vagyunk azok akik élvezik azokat a javakat, amelyeket egyedül aligha hozhattunk volna létre, megtehetjük könnyedén, hogy a kissé távolabbi behatásokat is figyelembe vesszük, és tényezőnek tekintjük azokat a dolgokat, olyan tényszerűségeket is, melyek ránk csak közvetve vannak hatással.
   Az effajta dolgok irányadó módon fontosak lehetnek mondjuk a környezetünket érő külső váratlan behatásokkal szemben folytatott folytonos küzdelem során. A mutatott lojalitás kis idő után természetessé válik. Már ebben is tehetünk a környezetünkért…
Amennyiben ennek akadálya van, nem kell elővenni az előítéleteket, rögtön egy sztenderd választ adni a kilógásra, hisz az akadályozottság, a kiélezett helyzetek sokasága, a helyes felismerés zavara, hiánya jelenthet valami egészen más, merőben új problémakört számunkra, és lehet a mostanság oly mélyen elfojtott, de leginkább leharcolt megismerés forrása.

Az emberek nincsenek folytonos naprakész állapotban, nincs mindig olyan folyamat az életükben a legtöbbünknél, mely ilyesfajta újdonságokat tartalmazna. Sokan szeretnek elnyúltan élni és leginkább a gondolkodást is katalogizálni, mintsem napról-napra erőfeszítést tegyenek a megújulásért. Hozzá kell tenni, ez a gondolkodási forma amiképpen terjed, úgy látszik, hogy a kiszolgálandó célközönség mennyire ingoványos alapokra épít és épül.
Elfelejtünk, felejtettünk racionálisan élni és gondolkodni, valamint nem vesszük észre, hogy bennünket nem kell, hogy diktátorok irányítsanak, mert bőven hagyjuk kicsúszni a kezeink közül azokat a hangsúlyos dolgokat, melyekre az életünk pillérei valamelyest épülnének, épülhetnének.
A nem várt eredmény, hogy nem történik semmi. Nem mozdul semmi sem. Egy olyasfajta mocsárba ragadtunk, amiből csak tekinthetünk kifelé. Kettősség ebben az, hogy a hamiskássága mellett ebből nekünk kell kimásznunk ugyanakkor.
Mégiscsak a jól bevált önkritikát kell alkalmaznunk, és nem elfogadnunk az élet elénk cafatokban odadobott ajándékát, amennyiben ezt ebben a merőben mély megfontoltságunkban párhuzamossággal tennénk meg.
Egy óriási nagy visszalépés egy hatalmas előrelépést jelenthet az életünk más területén. Amennyiben nem vállaljuk túl magunkat, mienk lehet a világ összes összeszedett és szétszóródni látszó borzalma. Egy rajz, egy vászonra festett olajos kép, egy időrendbe álított tényadalék az eddig elveszettnek látszó, a semmibe révedő és érő ténykedésünknek.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: