Ösztön és talentum

Miként az ösztön célja a kielégülés, ami nem válhat tudatossá, mint energia, úgy a nyugalom kulcsa a levezetésének képessége.

Régi letűnt korok ma is használatos, bár kissé átformált, ha úgy tetszik rekreált, újraalkotott jelentéstartalommal bíró szava a talentum.
Rég mint súlymérték és mint szimbólum, ma a modernizáció korában a tehetséget jelölik meg többek közt a jelentéseként.
Aki képes élni a tehetségével, annak sokkal több lehetőség, kapu nyílik. Ez a belső világunkban keresendő az ösztön felé vezető úton.
Az emberiség fejlődéstörténete, történelme többlettartalmat hordoz. Azonosságokat, az azonosulás képességét tárva fel ezzel egy történelmi, kultúrtörténeti személyiség jegyein keresztül is, de önmagában a történelmi események, eseménysorok maguktól is beszédesek lehetnek.
A talentum szóhoz visszakanyarodva, jelentéstörténete, a vallásban elfoglalt szerepe politikai akarat születését jelöli. Ahogyan Homérosz a kétkarú mérlegre használta, ma úgy alkalmas a tehetség leírására spontán megjelenésével.

Bármiféle tudás komplexitásában hatalommal bír, amit az egyén félelme képes megölni, nem megfelelhetővé tenni. A belső és külső világ harmómiája az élettel való ösztönös együtt létezés milyensége a tudás mibenlétét is meghatározza.
Az a fajta feszültségkeltő pszihikus energiamennyiség, azaz kín, amiről Freud beszél az ösztönnel kapcsolatosan, célja szerint éppúgy kielégítendő, mint az éhség.

A tehetség alkalmazása a tudatból "eredeztethető", amit az ösztönök formálnak a keletkezésük helyéül szolgáló benyomások folytán. A tudat ereje, amennyiben annak egyetemességét vesszük alapul a világ tükre, a látható és láthatatlan sajátos egyvelege.

Emiatt látható, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és az is hogyha az mégiscsak elfogadható.
Ugyanakkor a tehetség felelősséggel is jár, ezért némiképp öncélú volta a világba mutató irányultsága miatt elvész, tehát szertelenül a tudás győz, kerekedik felül a fedhetetlen hatalom felett a "talentumon".

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: