Rögök, körforgás

Talán ismerős a gondolat, mikor keresel valamit, de mind hiába, nem találod. Keresed, de tudod, hogy azt rosszat, rosszul, és hiába futsz utána.

Látni véled, hogy az általad létrehozott dolgok szépen sorjában tűnnek el előled, és bármire is helyezed, helyeznéd a hangsúlyt az azzal a pillanattal, mikor a figyelmed fordítod feléje veszíti el értelmét, és szűnik meg, ahogyan az létrejött számodra.
A környező dolgok, a mi saját közegünk egy olyan színtér, amely szakszavak és tudomány nélkül is jelentékenyek számunkra legalább annyira, mint annak, aki ismeri tudományos pontossággal, kezeli az ilyen értékeken alapuló működést, és annak mechanizmusait. A felkorbácsolt tenger egy darabig hullámzik még, aztán elcsitul, lenyugszik, míg ismét zavartalan és nyugodt lesz.

A változás ára néha az, hogy elhúzódik éppen az a dolog, ami bennünket foglalkoztat. A markunkból hullik ki mindaz a lehetőség, amellyel ezt a megkezdett utunkat, ebben az irányban folytatni szerettük volna.
Egy ilyen lehetőség eltűnése mély nyomokat hagy az általunk kialkudott közegben, így oda visszatérvén azzal a biztonsággal biztosan elválasztjuk majd tőle magunkat, és keresni fogjuk az értelmét, és arra a választ, hogy vajon mi volt az a dolog, ami miatt ez így alakulhatott.

Ennek ellenére érdemes fenntartani a figyelmet és nem engedni a saját érdeklődésünkből. Ha mást nem, csak egy-egy lélegzetvétel erejéig. A ziláltság, a dolgok szétzilálása egy ígéret afelé, hogy van erre, a fenntartott kérdésre egy jobb válasz. Egy lehetségesen jobb. Mivel vannak időközönként ismétlődő dolgok, ezek megismerését és helyes alkalmazását rajtunk áll, hogy mennyire vagyunk hajlandóak és képesek eszközölni. Egy bizonyos, az egyenes út, a legrövidebben ezeken keresztül vezet.
Van úgy hogy nagyságrendekkel nagyobb akadályt látunk, mint amekkora elé kerülni valaha is szerettünk volna, viszont van úgy az, lássuk be, hogy direkt rossz kompromisszumokat kötünk, csakhogy végezhessünk azzal egyenes úton, amibe belekezdtünk.
Az élet újra létrehozza magát, ez biztos, és lehetőséget teremt. Az ezzel szemben vett felületesség viszont felmérhetetlen, de legalább eldöntetlenül szörnyűséges.
Mindig minden percben helyesen felmérni és dönteni lehetetlenség, viszont törekedni lehet rá, így ez azzal együtt pedig nemcsak, hogy egy lehetőség, hanem célravezető.

Ahhoz, hogy egy általunk is érzékelhető állapotba kerüljünk, el kell tudni vonatkoztatni a saját meggyőződésünktől, mégpedig hitelt érdemlő módon. Egyszerűen álljunk hozzá a dolgokhoz tiszta fejjel, és tartsuk tiszteletben mások határait, ha már egyszer ekképpen alakulnak a dolgok. Ezen a módon bírjuk cérnával egy picit, hogy az élet valamely mitológiai alakhoz, efféle történetekhez hasonlatosan cincálja az idegrendszerünket, veszi el néha kevésbé jogosan a nekünk igenséggel járó jussunkat gyakorta a szemünk láttára, ezzel taszítva az összes eredményt és számunkra fontos, lényeges ismérvet a porba, a sárba az újrakezdéshez. Hogy az ismét legyen, lehessen.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: