Változtatni apró dolgokon (ha szeretnénk)

Az élet néha nem, vagy alig adja magát, nehezen tudunk minőséget vinni bele. Változtatni mindig lehet, de kérdés, hogy érdemes-e alapjaiban gyökerestől felforgatni mindent.

A változásnak menete van, és van, hogy ezt a változást rajtunk kívül nem érti senki. Talán szerencsére, hogy ez így van. Talán inkább ez az, a privát szféra és a belső gondolkodásunk védelme, megőrzése a fő oka annak, hogy letarolnánk inkább mindent magunk körül, csak hogy ez a két réteg megmaradjon.
Nem tudunk és a legtöbben nem is akarunk mindig a másokra figyelemmel lenni, mert bárhogyan is, valahonnét nekünk is ki kell indulnunk.
Van még hová visszatérni, vagy már a széket viszik el alólunk?!
Menekül ház, és bomlik el az égbolt. Bárhogyan is, mások okozta súlyos problémákba elmerülni gondatlanság, aminek következménye és nem az abból fakadó lehetőségei vannak. Tudomásul kell venni dolgokat. Tiszteletből, mert a legtöbben tudomásul veszik zokszó nélkül, hogy a tetteiknek mint természetes személy, következménye van. Ez a következmény pedig már a nyolc általános után, de helyenként még anélkül is tisztán láthatóvá válik, hogy nem intézhető el bocsánatkéréssel.
Ahhoz, hogy ne egymást szabjuk keresztül kasul az élhetetlenség felé szabadon, létezik egyfajta egyetemes felelősség. Ezek a dolgok nem részrehajlóak és a legkevésbé sem fedik egymás valóságát. Az ilyesmi másutt történik, és egyéb szempontok szerint nem gramm és tonnamérlegen mérik ki a büntetés súlyát, egyáltalán annak létét eldöntendő.
Ellenkező esete is igaz lehet, akarunk-e részt venni valami olyasmiben, amiről igazából tudunk, érzékelünk, viszont tisztázott bennünk a tény, hogy ebből a helyzetből csak saját magunk által válhatunk szabaddá. Csupán azért, mert halmozva a dolgokat, idővel cinkossá válhatunk önnön hibánkon kívül, a tehetetlenségünkből fakadóan. Tüntetőleg. A dolgok helye, ideje és rendje. A tisztelet mondja meg, hogy az a hely épp hol van. Ki hova áll, hol áll meg. Nincs az a helyzet, nem létezik, hogy egyik a másik helyében és helyére áll meg, ugyanis ott is történik valami. A történés pedig leköti a figyelmet, a figyelem elterelődése pedig egyenesen is vezethet ahhoz, hogy a helyzetet, amit csak elszenvedtünk immáron mi magunk okozzuk mások számára és a sor, amíg a törvény keze bele nem nyúl, tovább gördül, fel akár az orrunk előtt csévélve, tekerve. Nem nagyon volt észrevehető a dolog, de ott volt, és helyes helyzetfelismeréssel könnyen orvosolható lett volna. Most viszont már számot kell adnunk a gondatlanságunk tényéről, és nem csak a következményeit firtatva.
A kérdés tehát nagyon is jogos, jogszerű. Ki mondja meg, hogy miben, mikor és miért is kell változtatnunk?! És azt, hogy hogyan?

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: