Van törvény, amit betartunk, és értjük is

Mégis miért szeretne minden ember homlokegyenest a jelenlegi életével ellentétes irányban lévő életet élni? Közösségben élni jó dolog.

Mondhatni inkább alapvető, hiszen gondoljunk csak bele, hogy egyedül képtelenek volnánk építeni, tudományos eredményeket elérni, gyarapítani ennyire sokrétűen azt a tudást, ami voltaképpen a megmaradásunkat szolgálja.
   Tulajdonképpen kritikát csakis saját magunkkal szemben fogalmazhatunk meg, mikor úgy gondoljuk, hogy hasztalan valami. A probléma az, hogy nem tudunk részt venni, és ezáltal vállalni bármit, ezáltal lemaradásba kerülünk, majd behozhatatlan hátrányt vagyunk képtelenek elszenvedni.
Az újrakezdés monológiája egy rettenetesen nehéz dolog. Pláne ha nem vettük, vesszük komolyan, nehéz lesz megtalálni a kezdőpontot, ami nekünk is számít.
Pláne, mert az élet csakis igazat beszél hozzánk, így pedig igencsak nehéz lesz a szemnek meglátnia, és tulajdonképpen önmagára kötelező érvényűnek elismernie, hogy a gondolkodás, a szellem saját magának van útban a legjobban, és nem mindig éri el azt, amit szem előtt tartva, illetve ami szerint cselekszik.
A megszokás egy nagyon félrevezető dolog lehet. Természetesnek veszünk közben olyan dolgokat, amik korántsem azok, pláne nem a hatalmasság, melyet ekkor sugározni vagyunk képesek.
A hatalmassággal az emberiségnek egyébként is gondja van. Nem ismeri fel, vagy csak kompromisszumokkal, hogy ha a másik fél tehetetlen.
Elítél, és (mikor) csak a saját igazsága szerint lát. Ezzel szemben az élet, viszont inkább a létezés maga egy értékrend, egy szabadon elérhető erkölcs, mert csak ezzel, és a kifelé mutatott helyzetképpel vagyunk képesek jól, megfelelően kommunikálni.
Így ami csak magában vergődik voltaképpen nem lesz fontos, ha ez van az előtérben, pláne nem. Az erősebb törvénye az ez. A farkasok sem egymás "életére törve" tartanak az erősebbtől a falkában, hanem mert ez az ő saját jól felfogott, és feldolgozott érdekük. A vezér nem azért morog, és harap, mert ölni szeretne.
A gyengébbet céltalan ilyen módon bántani. Brutalitás, amely bűnügyi statisztikákat semennyire sem ismerve mégis talán inkább az emberre jellemző. A céltalan itt idea, hiszen az élet és a halál mindenkinek valós, az nem csak egy szerep.
Mint tudjuk, az ideát nehéz, majd nem lehet betartani így lehetséges, hogy a falkavezérnek fájó, mikor átveszi az erősebb tőle az uralmat.
Áldozattal jár, amit ha az igazunkat mindig szem előtt tartjuk, nem leszünk képesek mégsem mindig azonos módon a szem előtt tartani.
Valamekkora önismerete kell hogy legyen annak, aki döntéseket hoz. Ez a döntés lehet az is, hogy én most ezt teszem, vagy azt fogom csinálni. Borzasztó egyszerű dolgok. Ennek a megléte "érvény".
Ugyanakkor általános érvénnyel mondható, hogy az aki valaha valamit is csinál, az ne legyen automatikusan döntéshozó. Ajtóstól a házba.

A közös szellemiség bárki számára jól felfogható szerepeket oszt, viszont ehhez lehet idomulni is úgy, hogy közben a harmadát sem értük, az alapjaival meg nem vagyunk tisztában. Amennyiben nem megfelelő, helyes képet mutatunk kifelé, nem lehet objektív az elvárásunk sem, hogy a felénk sugárzott bizalom lesz márpedig magától értetődő. Ocsút a búzától?! Talán.
Ténylegesen akkor viszont mindennek a javát nézzük, és a tőlünk telhető legjobbat szolgáljuk talán, mert az élet ezt mondta és mondja.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: