Verbális huliganizmus a kölcsönösség útján

Néha elgondolkodtató, hogy az emberi hülyeség miatt mennyi értékes dolog veszik el. Ha nem jó az alapállás, vagy nem éppen kedvező a beállítás, irdatlanul vastag irhát vagyunk képesek magunkra venni, hogy kiöltözzünk ebből a kényelmetlenség okozta káoszból.

Egy elmélet szerint viszont a káoszban ott a rend.
Megtalálható, ezért cserébe viszont el kell mélyülni benne, nem csak úgy félig meddig belemélyedni a dologba.
Mikor azon kapjuk magunkat, hogy kezd elfogyni a talaj a lábunk alól és egy eddig ismeretlen tényező motiválja a tetteinket, később az akaratunkat, akkor valami olyasmire bukkantunk, ami eddig nem volt ott, azon a helyen, azon a ponton, mégis, mintha a tetteinkkel, az akaratunkkal mi magunk váltottuk volna ki létrejöttét. Tehát mi szerettük volna, hogy így legyen.
Ha már megoldani nem tudtuk a feltett kérdést, szülessen belőle egy jó megoldás, aminek a végére pontot tehetünk.
Az újjáépítés nem feltétlen a centiről centire megegyező azonosságot jelenti. Jelentheti azt is, hogy a nekünk tetsző szerkezetet, vázát a dolognak a saját szánk íze szerint hozzuk létre, annyira fontosnak gondoljuk annak célját.
A természet lehet ennyire rugalmas. Ez a természetesség egyéb magyarázat nélkül. Ezt a közeget az összes élőlény legalább annyira igényli, mint ki-ki a jólétet és az anyagi biztonságot.
Természetesen az a legjobb, ha nem kell órákat kutatni a kulcsok után, amiért nyúlunk, azt azonnal meg is találjuk.
Az is jó, ha a nagy rohanásban nem fejeljük le a polcot, eltúlozva, nem próbálunk meg a falon kimenni, hanem minden szépen a maga tempójában folytatható.
Az erőszakosság a közben hátrahagyott dolgok újbóli megszerzésének irányába már csak azért sem kifizetődő, mert pont elemeiben teszi megkérdőjelezhetővé az addig helyes és igaz indoklásunkat.
Kapu ez a harcművészetek, a test és a lélek egysége felé? Megéri csakis ennek a létéért, már csak ezért a momentumért harcolni és "győzni" bármi áron?!
Ha szusszal bírjuk, talán igen, de ne felejtsük el jó helyre tenni a pontot az ékezetet és a vesszőt, hogy az indoklásunk helyes legyen, hogy később azzá váljék, amivé az elejétől fogva is szerettük volna, hogy legyen.
Ez igazán fennkölt és buzdítólag hat, és igenis erőteljes lökést adhat a későbbiekre nézve. Nekem csak egy mérföldkő már, ami a te szempontjaid szerint még mindig elemi, hisz ahogy én előbbre jutok az utam során, és nem csak a haladás érzete miatt fényezem ezt, úgy idővel neked is könnyebbé válik irányt váltanod, könnyedebbé válsz, a kérdés, hogy mindezt a saját pontjaidon mennyire szeretnéd átélni a továbbiakra nézve.

Ha időközben a kulcs is előkerült már és sikeresen elkerültük a polcot, az ajtófélfát, azaz túljutottunk a nehezén valahogy, ha minden igaz időveszteség nélkül, adódhat a válasz és jöhetne a nagy terv további része (ha van) együtt a további apró részleteivel.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: